Hamvadó cigarettavég – avagy dohányzók a munkahelyen

Kétség kívül nagyobb a füstje a témának, mint pár évvel ezelőtt volt.  Dohányzás, dohány, és az ezzel járó kellemetlenségek… 
Jean Nicot francia diplomatának köszönjük, hogy ez az indián ínyencség eljutott hozzánk. Milyen karriert futott be azóta! Gyermekkoromban még bárhol rá lehetett gyújtani, és kedvelt szokás volt télen, az autóban füstgomolyba burkolózva közlekedni. Mindegy, hány gyermek volt még a felnőtteken kívül a fedélzeten.  Sőt, tanárom is volt olyan, aki az órán rágyújtott. Pedig a hetvenes években olyan erős dohányzás elleni kampány indult az USA-ban, hogy az egy kisebbfajta forradalomnak is beillett. A dohányzás őshazájában élők a hatalmas kampány hatására – igaz évtizednyi türelemidővel – majdnem teljesen leszoktak káros szenvedélyükről. Mára csak a gyilkosok, dílerek és idegösszeomlással küzdő, kontrollvesztett személyek dohányoznak az amerikai filmekben. A cigaretta a negatív főhős kellékévé avanzsált. Az amerikai dohányipar persze képtelen volt megemészteni a kudarcot, ezért a káros szenvedélyt Kelet-Európába és Ázsiába exportálta.  Az aranykor azonban ezen a féltekén is kezd leáldozni. A dohányzás elleni kampány nálunk is megindult. Nem annyira zsandarkosan, mint a jenkiknél, de azért elég erélyesen ahhoz, hogy a dohányosok pocsékul érezzék magukat szinte mindenütt.  Előbb-utóbb betiltják a dohányzást kivétel nélkül minden szórakozóhelyen és a köztereken is, ahogy a szigetországban.

Hol lehet dohányozni?

Főszabály szerint a munkahelyen csak a dohányzásra kijelölt területen szabad dohányozni. Ez legtöbbször az épület előtt van. Emellett azonban lehet dohányozni azokban az irodákban is, ahol az állandó jelleggel munkát végző kollégák mindegyike dohányzik, és a dohányzás ellen egyik sem tiltakozik. További feltétel, hogy a helyiségben ne legyen ügyfélfogadás, illetve tűzvédelmi vagy egyéb előírás se tiltsa meg a dohányzást.  Valljuk be, ilyen munkahely már nincs, csak a 70—es években, valahol egy szerkesztőségben.

Amellett, hogy a dohányzás és az arról való leszokás is személyes döntés, a munkahelyeken nem egészen így látják a dolgot.  Csokorba szedtük a “nemdohányzó” kollégák véleményét a “dohányzó delikvensekről”:

– A dohányzó kollégáik kevesebbet dolgoznak, hiszen többször is ,,eltűnnek” cigarettaszünetre.

– A dohányosok- csak így, minden név nélkül- klikket alkotnak, mivel együtt járnak bagózni.

– Dohányosokkal rövidebbek a megbeszélések, mert bizonyos idő után hívja őket a nikotin.

– Gyakrabban betegek.

– Büdösek a füsttől, és köhögnek.

– Gyakran eldobálják a csikkeket a kijelölt helyek ellenére is.

Ilyen lenne egy dohányzó kolléga? Egy lusta, büdös, hörghurutos, szemetelő? Nem hinném. Kivéve persze az elvadult láncdohányosokat, akik nem foglalkoznak a környezetükkel. De hajlamos vagyok azt hinni, hogy a kellemetlen viselkedésük inkább jellemhiba, mint függőség miatti viselkedésforma. Az a helyzet, hogy a szenvedélybetegségeket a társadalom nem tolerálja túl jól, főleg ha minden közösségi szabály megszegésével történik.

Egyik olvasónk írta, – dohányzik- hogy mindig ő volt a legsikeresebb és az első számú, aki a legjobban  teljesített a munkahelyén, annak ellenére, hogy ilyen áldatlan szokása van.
 „Lassú munkához idő kell!”- szól a mondás, és milyen igaz. Van, aki cigarettaszünetekkel elvégez másfélsze annyi munkát, mint nemdohányzó társa, aki csak ebédidőben áll fel. Tehát ez a megállapítás sem ül. A gyakoribb betegállomány sem bizonyítható.
(Az már igen, hogy a cigaretta megrövidíti az életet, szív és érrendszeri problémákat okoz, stb. ami miatt nagy veszélyben vannak a dohányzók.)
Az, hogy milyen bukéja van egy dohányzónak, szintén szubjektív megállapítás. Egy megbeszélés hosszúságának megitélése  is ez a kategória.
A csikkek eldobálása pedig gyanúsan hasonlít „a mosdó elhanyagolt állapotban való elhagyásához” -vagyis nevelés kérdése.  És szinte minden kollektívában előfordul egy kevésbé kiképzett kolléga, aki  hadat üzen  mindennemű mentálhigiéniai kötelességnek. Ezért aztán a szemetelés szintén nem általánosítható minden dohányzóra.

Tehát azon kívül, hogy mi nem dohányzunk, ezért zavar, a leírt negatív vélemények megtámadhatók. Viszont ne feledjük el: senkinek nincs joga ahhoz, hogy károsítsa az egészségünket, hacsak mi magunk nem döntünk úgy, hogy megengedjük. A jó oldala az egyre erősödő diszkriminációnak a sok szigorítás, áremelés, kampány.  Az egészsége miatt a legtöbb dohányzó szinte magától leteszi a cigarettát biorezonanciás kezelés vagy tapaszok nélkül. Mert az önbecsülést és a büszkeséget hosszútávon senki nem fogja feladni egy kezelhető addikció miatt. Addig is kitartás mindkét tábor részéről, és tolerancia. Szintén mindkét tábor részéről.