Hogyan kezeljük a frusztrációt?

A foglalkozások különböző terheltségi szintet jelentenek. Ezért  nagyon fontos, hogy feltegyük magunknak a kérdést: Mennyire bírjuk elviselni, ha nem teljesülnek alapvető testi-lelki szükségleteink, amikor dolgozunk?

A frusztrációtűrés az a jellemzőnk, amely megmutatja, hogyan kezeljük azokat a helyzeteket, amelyekben alapvető szükségleteink nem teljesülnek. Talán könnyebb megérteni, miről van szó, ha a stresszel hozzuk kapcsolatba. Ezt mindenki másképpen tűri. A tanár megélheti munkáját úgy, mint stresszhelyzetet, a speciális rendőrségi alakulat vezetője, vagy egy tűzoltóparancsnok pedig állíthatja, hogy unatkozik, ha nincs izgalmas bevetés.

A fáradtságot sem egyformán bírjuk. Ha olyan a munkánk, hogy több energiát követel, mint amennyit adni tudunk akkor ismét csak frusztrációnak vagyunk kitéve.

Ha rosszul tűrjük a frusztrációt, akkor olyan munkát kell keresnünk, amelyben viszonylag kevéssé vagyunk kitéve  ilyesfajta hatásoknak. Mivel ezt nem olyan egyszerű megoldani, legtöbbször az ember nem szedheti a sátorfáját, még akkor sem,  ha egy helyzettel nehezen birkózik meg. Mi marad? Az, hogy magunkat fejlesszük, és kitoljuk a tűréshatárunkat, amíg jobb munkát, vagy megoldást nem találunk.

Hogyan tudjuk magunkról megállapítani, hogy hol van a tűréshatárunk?

Végezzük el a következő gyakorlatsort:

• Gondold végig, melyek azok a helyzetek, amelyekre különösen érzékeny vagy, készíts egy listát ezekről;
• Keress emlékeket olyan helyzetekre, amikor úgy érezted a legjobb volna elmenekülni, esetleg meg is tetted;
• Kérdezd meg a hozzád közelállókat, hogy az ő véleményük szerint te mire vagy különösen érzékeny?

Lehetőleg ne válassz olyan munkát, amely több általad rosszul tűrt helyzetet tartalmaz. Van más megoldás is, például az, hogy erőfeszítést teszel annak megértésére, hogy honnan ered az érzékenységed, – múltbéli sérelmek, gyermekkori rossz élmények, magánélet, stb.  – hogy a kellemetlen hozzáállás megszűnhessen és jobban vehesd az akadályokat.

frissdiplomas.hu