Szemmel verni- avagy mit tudhatunk meg a tekintetből?

A szem a lélek tükre – ezt már tudjuk. Ám ezt a kijelentést legtöbb esetben  inkább esztétikailag vesszük figyelembe. A  kerek szemforma, a nagy szembogár, a vakítóan fehér ínhártya, a csillogó szempár megbízhatóságot és jóságot sugároz. De mi a helyzet a tekintet sokféleségével? Bizony több mindent megtudhatunk egy ember tekintetéből, mint gondolnánk.

Lássuk, hogyan érdemes néznünk valaki szemébe, hogy a szavakon túl is megismerhessük a másik fél véleményét, hozzáállását. Érzelmeink leggazdagabb és legárnyaltabb kifejezésére a tekintet képes. A kapcsolat felvételének és a kommunikációnak a kezdete a tekintetváltás. A tekintetek találkozásának gyakorisága és hossza sokat elmond vágyainkról, érzelmi állapotunkról. Más a tekintetünk az üzleti tárgyaláson, más egy baráti beszélgetésen, más idegenek és más barátok között. Gondolatainkat, érzelmeinket gyakran egyetlen tekintet is elárulja, sok esetben jóval többet mond el egy pillanat, mint egy hosszú beszéd.

Aki kerüli a másik tekintetét, az rejteget valamit. A tiszta, egyenes szembenézés a nyíltságot, őszinteséget jelzi. Minden emberi kommunikációs jelzés közül a szem adja a leghívebb és legpontosabb jeladásokat, mivel központi helyet foglal el a testen, és pupillái önállóan működnek. Amikor valaki izgalomba jön, pupillája a normális nagyság négyszeresére tágulhat. A dühös, elutasító ember pupillája viszont összeszűkül. A csecsemők és a kisgyerekek szembogara nagyobb a felnőttekénél, és a pupillájuk állandóan tágul felnőttek jelenlétében, így magára irányítja a figyelmet.

Nézésmódok

Tényleges alap a kommunikációra csak akkor létesíthető valakivel, ha egymás szemébe néznek. Ha valaki hazudik, vagy elhallgat valami fontosat, tekintete az együtt töltött idő alig 1/3 részében találkozik a miénkkel. Ha az illető az idő több mint 2/3-ában a szemünkbe néz, az két dolgot jelenthet: tág pupilla esetén érdeklődést, szűk pupilla esetén ellenségességet, tehát: ha jó kapcsolatot akarunk kiépíteni valakivel, pillantásunknak az idő 60-70%-ban találkoznia kell az övével.

Tárgyalásokon mindig kerüljük a sötét szemüveg használatát, mert azt az érzést kelti a másik félben, hogy bámulják őt az üveg mögül. Kultúránként meghatározott az időtartam, ameddig egy egyén néz más valakire (dél-európaiak). Nemcsak az időtartamnak van jelentősége, hanem annak is, hogy az illető arcának és testének mely részére irányítjuk a tekintetünket

• Hivatalos nézés

Amikor tárgyalunk, képzeljünk egy háromszöget a másik fél homlokára, szigorúan hivatalos légkört teremtünk, és partnerünk érzi, hogy komolyan vesszük a szóban forgó ügyet.

• Társasági nézés

Ha pillantásunkat a másik egyén szemmagassága alá irányítjuk, társadalmi légkör alakul ki, a szemlélő egy háromszögterületet néz a másik ember arcán, ezúttal a szem és a száj között.

• Bizalmas nézés

A tekintet a szemvonaltól az áll alá haladva, a test más részeire szegeződik (minél messzebbről, annál lejjebb). A férfiak-nők a másik fél iránti érdeklődésük kinyilvánítására alkalmazzák ezt a pillantást.

• Oldalpillantás

Érdeklődés vagy ellenséges érzület kifejezésére szolgál: kissé felvont szemöldökkel és mosollyal: érdeklődés, udvarlás, összehúzott szemöldökkel, redős homlokkal, lefelé biggyesztett ajakkal: gyanakvás ellenséges vagy kritikus magatartás.

• “Szemzár”-gesztus

Öntudatlan: az egyén próbálkozása, hogy kirekessze a másik felet saját látómezejéből, mert megunta, közönyös lett iránta, vagy magasabb rendűnek tartja magát. Ha valaki fölöttünk állónak tartja magát, a szemlehunyáshoz a fej hátravetése járul (“végigmérés”).

magpraktikum