Szőke vagy barna?- Nőtipusok a munkahelyen

Szőke loknik, flitterekkel gazdagon teleszórt testhez álló felső, rózsaszín laptoptáska és Hello Kittys kulcstartó. Van ilyen kolleganőd? És szvetteres, szemüveges, félcipős, aki nagy orosz regényírókat olvas a kávészünetben? Tökéletes kosztümben, drága karórával, feketére festve, összeszorított szájjal “reggelt” köszönő főnökasszony? Persze, hogy sztereotípiákról beszélünk, mégis érdemes egy kicsit foglalkoznunk velük.

Felmérések mutatják, hogy a dolgozó nők kétharmada úgy érzi, nem becsülik meg eléggé a munkahelyén. Ugyanakkor keveset tesznek tudatosan a reputációjuk fejlesztéséért, mert nem látják be, hogy ez feltétele lenne annak, hogy jobban boldoguljanak. Pedig hatalmas női fegyvertár áll rendelkezésre ehhez, amelyet használunk is – a magánéletünkben. A munkahelyen viszont többnyire fals szerepeket játszunk, aztán csodálkozunk, hogy nem vagyunk sikeresebbek.

A reputáció három alapvető eleme az ismertség (ismerjenek minél többen, különösen a nekünk fontos célcsoportból); az elismertség vagy megbecsültség (a szakmai kompetenciánk nyilvánvalóvá tétele); és a kedveltség, hogy ne csak ismerjenek és ne csak a munkánkat becsüljék meg, hanem szeressenek is. Ez a három tényező kell egyensúlyban legyen.

1. Az őszinte kapcsolatok szakmailag is hasznosak

A személyes reputációfejlesztéshez törekednünk kell arra, hogy sokan ismerjenek minket. Egy nagyvállalatnál mindenképpen keresni érdemes azokat a lehetőségeket, amikor a saját szervezetünk kereteiből kilépve közös projektekben lehet részt venni, más szervezetekben dolgozó kollegákkal lehet munkakapcsolatot kialakítani. Ha nem törekszünk tudatosan is a személyes network-ünk növelésére, könnyen a “szakbarbár” vagy a “mindenki anyukája” szerepben találhatjuk magunkat, attól függően, hogy a másik két reputációs tényező közül melyik a hangsúlyosabb. A szakbarbár szakmai kompetenciája nyilvánvaló, ő kapja a legnehezebb feladatokat és – mivel nagyon hasznos munkatárs – nem szívesen válnak meg tőle. De könnyen előfordulhat, hogy hihetetlen szakmai tudása ellenére ugyanabban a szélben ül nyugdíjas koráig, és mivel így is jól végzi a munkáját, a fizetését sem emelik. Mivel a szünetekben is dolgozik, nincsenek igazából barátai a munkahelyen.

A mindenki anyukáját mindenki szereti, hiszen nagy empátiával fordul kollegái felé, nála mindig van varrókészlet és sebtapasz, ha szükség van rá, és bármit szívesen kölcsön ad, ő tartja számon a születésnapokat és hozza a finom házisütit, aminek a receptjét később a levelezőlistán közkinccsé teszi – de valójában senki nem tudja, naprakész-e a tudása, és ezért könnyen egyfajta titkárnői, jó esetben titkárságvezetői szerepbe kerül, és abban is marad. (Bizonyos természetű embereknek ezek nem rossz szerepek – a baj akkor van, ha ebből ki szeretnél törni, és nem érted, miért nem megy.)

2. Tudatosan okos fellépés – ne ragadjunk bele szerepekbe

A magas színvonalú szakmai tudás és munka alapfeltétel a sikerhez. A semmit nem lehet becsomagolni, sikerünk, boldogulásunk alapja a színvonalas, hatékony munka kell legyen a munkahelyen. De nem csak jónak kell lenni, jónak is kell látszani. Az a kolleganő, akit az egész ház ismer, és mindenki imád (“mert olyan édes”) soha nem fogja elhitetni magáról, hogy ő állította össze a haedquarter számára azt a kétnyelvű, húszoldalas negyedéves jelentést, amit a főnöke előző nap sikerrel prezentált a felsővezetés tagjainak.

Mi, nők gyakran esünk abba a hibába, hogy arra figyelünk, hogy szeressenek minket, és hagyjuk, hogy szakmai kompetenciánk árnyékban maradjon. Márpedig itt egy kőkemény sztereotípiával kell megküzdenünk: egy nőies nőről nagyon ritkán feltételezik, hogy okos is. Ha nyomon követjük szakterületünk fejlődését és naprakész a tudásunk, akkor figyelemreméltó megjegyzéseket tehetünk meetingeken, de meg is írhatjuk megltásainkat, és ha cégen belül nem találunk megfelelő nyilvánossági fórumot cikkeinknek, tanulmányainknak (például levelezőlistát, belső újságot, céges rendezvényt), akkor keressünk cégen kívül.
Még nagyobb lesz a tekintélyünk, ha cégtől teljesen független szakmai kiadványban, folyóiratban publikálunk vagy konferencián adunk elő, különösen ha ügyelünk arra, hogy a nevünk után ott legyen a cégünk neve is. A legtöbb szerkesztő örül, ha segítséget kap. Az online játszótér szintén fontos eszköze lehet szakmai kompetenciánk transzparnessé tevésének: szóljunk hozzá a szakmai fórumokhoz (saját néven!), legyünk aktív tagjai a közösségi média szakmai csoportjainak (a facebookon vagy a Linkedinen), de akár vezethetünk saját blogot vagy létrehozhatunk saját weboldalt is -és szinte semmibe nem kerül. Így elkerülhetjük, hogy “cicababának” vagy “kislány”-nak tartsanak. Az előzőt sokan ismerik és rendkívül népszerűnek tűnik, valójában mindenkinek meggyőződése, hogy a szereposztó díványon kapta a kinevezését, és hogy a körömlakkozáson kívül nem ért máshoz. A “kislány” legfontosabb tulajdonsága az ártatlansága, őt pátyolgatni kell, és fel sem feltételezik róla, hogy három nyelven beszél és ugyanennyi diplomája van.

3. Őszinte viselkedés – a természetes nő

A reputációépítés harmadik területe, az emocionális kötődés kialakítása kellene legkönnyebben menjen a nőknek, mégis itt van a legtöbb probléma. Legtöbbször ugyanis emiatt hasonlunk meg önmagunkkal. Azt hisszük, hogy ilyennek meg olyannak kell lennünk, ahhoz, hogy szeressenek. Így aztán szerencsétlen megoldásokat választunk, olykor kétségbeesetten küzdünk bizonyos emberek szimpátiájáért, ahelyett, hogy természetesen viselkednénk. Ha pedig úgy érezzük, nem vagyunk elég sikeresek a munkahelyen, gyakran ösztönösen erre a területre erősítünk rá akkor is, ha a másik kettő valamelyikével van a probléma.

Hibás stratégia arra törekedni, hogy úgy általában mindenki szeressen – amint bátran vállaljuk a milyenségünket, az egyediségünket – okvetlenül lesznek olyanok, akinek ez nem tetszik. Nem baj. Nem kell és nem is lehet mindenkinek tetszeni. Legyünk természetesek és forduljunk kellő empátiával, figyelmesen kollegáink felé. Női vezetők sokszor ráéreznek erre a beosztottjaikkal kapcsolatban, de ugyanezt az empatikus készségüket már nem tudják a főnökük esetében is alkalmazni, aki pedig szintén emberből van, és örül a tapintatnak, ha fejfájással jött be reggel.

Ez a “tyúkanyó” tipusú vezető, a csapata sokszor klikkesedik, kifelé zár, akadályozva a hatékony munkát és a hálózatépítést.
A másik véglet a “jégkirálynő” vagy “boszorkány” szerepek esete: női vezetők sokszor nagyon igyekeznek erőskezűnek tűnni, bizonyítván, hogy alkalmasak a vezetésre, feladva női princípiumaikat, a kedvességet, empátiát. Ilyen női főnököt játszik zseniálisan Meryl Streep a Devil című filmben. Többnyire az a meggyőződés alakul ki, hogy az ilyen nőknek a magánéletével komoly probléma van (például megkeseredett szinglik), és a munkahelyen élik ki magukat – jóllehet sokszor csak a szerepüknek megfelelő elvárásokat hozzák.

Ezek a szerepek egy csomó lélektani kérdést is felvetnek, de ha kommunikációs problémaként keressük rájuk a megoldást, máris nagyot léptünk előre.

HR Portál