Túlélőkészlet egy pocsék munkahelyre

Nem mindenki főnöke Kalkuttai Boldog Teréz Anya, sőt sajnos a legtöbb ember mintha az „Ördög ügyvédjével” tengetné napjait a munkahelyén. Sok esetben a pocsék légkörért nem is a közvetlen felettes a hibás, hanem maga a cégvezetőség, és azok az elvek, amelyeket képviselnek. Évek óta lelki nyomorban tengődnek a dolgozók. Nem mindenkinek van lehetősége elmenni egy új helyre dolgozni, hiszen a céglogók helyett lassan már a „Válság van!” -tábla kerül ki mindenhová. Messzire jutottunk a Melanie Griffith-es „Dolgozó lány” álomkarrier- építésétől is. Mit tehetünk hát, hogy elviseljük a munkánkat, még akkor is, ha nem akad más, csak tucatnyi cifra jelző rá?

Először is: kell egy túlélőkészlet. Persze inkább amolyan „lelki páncél” amit minden reggel, az ébredés utáni gyomorgörcs eloszlatására öltünk magunkra. Ezzel a kis instant segítséggel könnyebben átvészeljük a mogorva légkört, a túlórázást és a bónuszok ki nem osztását. Emellett segít elcsitítani az elégedetlenséget és a kilátástalanság érzést is.

Képzeljük el, milyen lenne a számunkra ideális munkahely!
Mindenkinek van egy álma arról, hogy mit, mennyiért és hogyan szeretne dolgozni. Pontosan le tudjuk írni a Munkáltatónkat, ha átadjuk magunkat egy ilyen pozitív gondolatnak.

• Nagyvállalat lenne a befutó, vagy egy kisebb cég, esetleg sajátot szeretnénk?
• Nő, vagy férfi a felettesünk, netán mi magunk vagyunk a főnökök? Milyenek a munkatársak?
• Milyen területen dolgozunk pontosan?

Gondosan vegyük végig, a tökéletes privát munkahelyünket. Ha átadjuk magunkat a tervezés örömének, akkor szinte látjuk magunkat a kiválasztott irodában, gyárban, üzemben. Kellemes és mosolyt igéző érzés jár át bennünket. A valós helyzetünk, a szekáns főnökünkkel, vagy a pletykás recepcióssal, esetleg az undok pénzügyessel már csak egy filmnek tűnik, amit mint egy sitt brazil sorozatot, kénytelenek vagyunk nap, mint nap végignézni, de mégsem éljük bele magunkat annyira, hisz előbb-utóbb változtatni fogunk a helyzetünkön.

Ezek után gondoljuk át, hogyan tudnánk – csakis a „jobban létünk” érdekében –  kellemesebbé tenni a valós munkánkat?

Kezdhetjük a legapróbb dolgokkal: mosolyogva lépünk be a munkahelyre, mindenkihez intézünk egy kedves szót, vagy adunk egy pozitív visszajelzést. Tehetünk az  íróasztalunkra virágot, és –kutatók szerint nagyon hasznos – ha a jegyzettömbünk tetejére minden reggel felrajzolunk egy mosolykát. Segít – a körülmények ellenére is- pozitívan indítani a munkanapot.

Sokat javít a hangulatunkon, ha nem hagyjuk belesodorni magunkat a „Pocsék ez az egész” életérzésbe, ezért kerüljük a zúgolódó kollégákat, legalábbis ne reagáljuk le a panaszáradatokat, kíméletlen pletykákat, még egy „Igazad van, ez borzasztó”-val se. Bebizonyították, hogy a rosszkedv sokkal ragályosabb, mint a jókedv. Így ha belemegyünk a kollektív elégedetlenségbe, szinte fénysebességgel zuhan a hangulatunk. A hangulat pedig befolyásolja a munkakedvet, és a teljesítményt is. Igaz a mondás ”Lassú munkához idő kell”. Ha lassan haladunk a feladatainkkal, akkor torlódnak az elintézendő ügyek, ami a csak fokozza a rosszkedvünket.

Nehéz elzárkózni a negatív hatásoktól, de fontos. A modern technika egyik csodája az MP3 lejátszó, amit vészhelyzetben mindig elő lehet venni és kellő hangerőre állítva hatékonyan elszeparál a többiektől.

Készítsünk panaszsor helyett egy to-do listát. Akár kibővíthetjük az egész napunkra is.

Beszélgessünk többet azokkal a kollégákkal, akiket kedvelünk.
Minden munkahelyen van 1-2 jó arc, akivel szívesen trécselünk egy kicsit.

Minden stresszes helyzetben mondjuk el magunknak: „Ez csak egy feladat, amit meg fogok oldani! Nem ér annyit, hogy idegeskedjek rajta, mert azzal csak megnehezítem a saját helyzetemet. Nekilátok és megoldom”. És így is van. Annak ellenére, hogy sok Munkaadó a dolgozók folyamatos bizonytalanságban tartásával, és stresszelésével próbálja elérni a munkahelyi hatékonyság növelését, ez a gladiátorok óta nem szerencsés hozzáállás.

Ebédeljünk mindig valami finomat. Ha más kapaszkodónk nincs, akkor a „De finomat fogok enni délben” –gondolat segít átvészelni a délelőtt viszontagságait.  Igaz, a „De finomat fogok enni vacsorára” már keveseknek ad elég okot a délutáni optimizmusra.

Tervezzük el pontosan, hogy mit fogunk csinálni munka után.

Elmegyünk vásárolni? Netán sportolunk? Vagy moziba megyünk, vendégségbe, esetleg pizsamában tévézünk? Minden megoldás jó, ami kiszellőzteti belőlünk a gyakran nyomasztó és stresszes munkanapot. Ha van energiánk és kedvünk, akkor esténként böngésszünk az állásportálok honlapjain, iratkozzunk fel hírlevelekre, nézegessünk tanfolyamokat, amelyek hasznosak lehetnek számunkra. Mert egy jobb munkahelyről, ami akár egy kicsit is közelebb visz a megálmodott tökéletes munkánkhoz, soha nem szabad lemondanunk. Hiszen a nagy számok törvénye szerint, még statisztikailag is van rá biztosíték, hogy előbb-utóbb mi leszünk a befutók!