Kezdjük egy tanmesével:
X kolléga meghallja, hogy a főnököt át fogják helyezni egy másik részlegre. Nem elégedettek a munkájával, nem hozta a számokat. De úgy tűnik, szegény párának fogalma sincs a feje fölött megszületett döntésről. Épp az irodájába rendeli az új íróasztalát. Egyesek sajnálkozva nézik, mások viszont újranyomtatják a telefonos listájukat, immáron az adott kolléga neve nélkül. Te mit teszel?
Szólsz neki, hogy ezt hallottad, és készüljön, vagy inkább kivárod a következő napokat, és feszülten figyelsz, mi fog történni?
Inkább az utóbbi, mert mi van, ha nem igaz a híresztelés? Megijeszted szegényt, amit nem fog neked elfelejteni. Mindig gyanakodni fog rád, és a rossz hír hozójaként innentől negatív megítélésben lesz részed.
Esetünkben a pletyka lehet rosszindulatú, ugyanakkor hasznos információ is a részleg dolgozóinak. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy nem kell kapkodni a havi jelentéssel, mert már úgysem ő fog érte kiabálni velünk.
Mégis mi ilyenkor a teendő?
Elmondjuk a hírt Esztikének, aki szemben ül velünk, és retteg a főnöktől? Vagy megosszuk a hallott fülest esetleg mailben a többiekkel? Bármit is teszünk, a pletyka terjedésének eszközeivé válunk.
Mindenki szereti tudni, hogy mi történik az irodában. Hiszen ettől függ, mire számíthat a jövőben. Emellett pedig köztudott az is, hogy ahogy az ufókról, vagy a nukleáris katasztrófák mellékhatásairól szóló információk, úgy a céggel kapcsolatos, valóban hasznos és értékes hírek is csak az utolsó pillanatban jutnak el a dolgozókhoz. És ha nem arról van szó, ki mennyit hízott, és ki kapott prémiumot-indokolatlanul- akkor igenis érdekelt a cég életében minden dolgozó.
Tehát ha fenntartással is, de figyelni kell a keringő híreszteléseket.
Ha valaki például egy új munkahelyen kezd, és figyel, akkor általában 1-2 hét alatt teljes képet kap a vállalat „belső felépítéséről” a pletykák útján. Kinek mi a heppje, mit mikor és hogyan érdemes csinálni, ki kinek a kedvence, kit érdemes elkerülni, és ki az, akivel nem kifizetődő konfrontálódni. Általában a közvetlen kollégák avatnak be bennünket a kulisszatitkokba, de az is céges információáramlásnak számít, ha a hír Micikétől, a recepcióstól ér el hozzánk kávészünetben. Hisz bárki is legyen a suttogó, ha a létszámleépítésről, átszervezésről, tenderek megnyeréséről, tulajdonosváltásról szól a hír, két szempontból is jó értesülni róla: 1 Ha igaz, nem árt felkészülni, 2 ha téves híresztelés, akkor egy kis utánjárással pontot lehet tenni a végére. Amennyiben egészen a vezetőségig jut az adott pletyka, akkor a főnök felelőssége, hogy eloszlassa a téves riadalmat, esetleg bővebb magyarázatot adjon.
Információ szerzés szempontjából tehát jól jön, ha értesülünk egy-két aktuális hírről. Vannak azonban olyan gerjesztett pletykák, amik személyre szabottak, vagyis alkalmasint nekünk szólnak. Lássuk, mikor nem szabad a hírnek bedőlni!
Ilyenek például az olyan kijelentések, mint:
Zúgolódnak a többiek, mert te ….valamit tettél, vagy nem tettél… – a többiek szinte minden alkalommal 1 ember, aki negatív kijelentéseket tett a munkádra, vagy a szóban forgó szituációra.
Mindenki ideges, mert….- szintén maximum 2 emberről lehet szó, akik jól megbeszélték az adott problémát és így akarnak hatékonyan rád ijeszteni.
Senki nem érti, hogy te…- itt általában az nem szokta érteni az adott szituációt, aki nálad áll elő vele. A fejedelmi többes, vagy a csapat nevében elhangzott beszéd csak hangsúlyt ad a mondandónak, ezért alkalmazzák.
Vigyázz vele, mert…- valakinek, – milyen meglepő, hogy épp annak, aki mondja nekünk- problémája adódott XY-al, és azt szeretné, ha mi is kerülnénk. De ugye az ilyen megbélyegzésnek nem szabad teret adni, Mindenki megérdemel egy esélyt. amíg nem ismerünk valakit, ne legyenek előítéleteink.
Ami még nagyon fontos, hogy magánélettel kapcsolatos információkat soha ne adjunk tovább, még ha story címlapra való, akkor sem. Legyünk csak bölcs hallgatók, így elkerülhetjük a későbbi konfliktusokat. Hisz örök érvényű a mondás: Hallgatni arany.