Ugyanakkor a személyes márka építése, értékeink kommunikálása nem olyan könnyű. Hogyan lehet hatékonyabban építeni karrierünket, miként lehet hatékonyabban kommunikálni értékeinket, eredményeinket, milyen formában érdemes megjelenni a szakmai közösségi csatornákon? Mit pontoznak a HR-esek és a fejvadászok?
A munkaerőpiacon – így az álláskeresők körében is – hátrányos helyzetűnek tekinthetjük
a következő csoportok tagjait:
- alacsony iskolai végzettségűek,
- pályakezdők,
- 50 éven felüliek,
- tartósan munkanélküliek,
- nők,
- GYED-ről, GYES-ről visszatérők,
- romák,
- fogyatékos személyek (ide értve az egészségkárosodott személyeket is).
Az alacsony foglalkoztatási ráta gazdasági szempontból egyértelműen kedvezőtlen az országnak, azonban negatív társadalmi-szociológiai hatások is levezethetők a jelenségből. Könnyebb azonban az egyén szintjén meghatározni ezeket a hátrányokat.
Fontos meghatároznunk a munka betöltött szerepeit az életünkben:
- a munka, mint az anyagi javak forrása,
- a munka, mint az idő struktúrálója,
- a munka, mint örömforrás,
- a munka, mint a társas kapcsolatok forrása,
- a munka, mint az önérvényesítés lehetősége.
Ezek a szerepek nem egymástól mereven elkülönülve, hanem egymással átfedésben, sok esetben egymás mellett vannak jelen az egyén életében. A munkahely elvesztése – a fentiek tükrében könnyen belátható – nem csak az anyagi biztonságot, de a stabil személyiséget is veszélyeztetheti.
Az álláskeresésben, elhelyezkedésben, munkahely megtartásában és a munkahelyváltásban nyújtott segítség mind az egyéni, mind pedig társadalmi szinten megtérül.
Az álláskeresés tekintetében megkülönböztethetünk formális és informális álláskeresést.
A formális álláskeresés során inkább a hagyományosabb eszközrendszert (hirdetés, telefonálás, munkaügyi központ, esetleg munkaközvetítő iroda) használja az álláskereső reagálva a meglévő objektív igényekre, míg az informális álláskeresés rendhagyó, személyes aktivitást igénylő módszereit a szubjektív motivációk hatására alkalmazzák. Bár a szakirodalom nem ad egyértelmű definíciót, azonban a típusok sajátságai alapján jól elhatárolható egymástól a két módszer.
Természetesen adódnak eltérések az egyének álláskeresési szokásait tekintve. Így az előzetes tapasztalatok, iskolai végzettség, a külső vagy belső motiváció erősen tudja segíteni, ösztönözni, vagy éppen gátolni a hatékony álláskeresést. Míg a munkáltató aktivitása egyértelmű a formális álláskeresésben, így az álláskereső esetében nem egyértelmű a helyzet. Gyakran megtévesztő – különösen a családtagok, hozzátartozók, barátok számára – az álláskeresők látszat-aktivitása. Ez esetben úgy tűnik, hogy az egyén mindent megtesz az elhelyezkedés érdekében: naponta nézi a hirdetéseket, bekarikázza a megfelelőket az újságban, gyakran telefonál (ebből adódóan igen magas lesz a telefonszámla), várja a munkáltatók visszajelzését, még a munkaügyi központban is megjelenik a megbeszélt időpontokban (havonta, 3 havonta), de „sajnos” sehol nem jár eredménnyel.
Ennek a viselkedésnek a hátterében – több tényező mellett – egyrészt az egyén bizalomvesztett állapota, önértékelési problémák, másrészt a felelősség objektív körülményekre való áthárítása állhat. Hosszabb ideje munka nélkül lévő személyek gyakran elmondják, hogy
- nincs szerencséjük,
- csak protekcióval lehet elhelyezkedni,
- ő mindent megtesz, de semmit nem talál,
- a munkáltatók még csak vissza se hívják,
- nem adott állást a munkaügyi központ,
- gazdasági válság van, ilyenkor jobb végzettséggel sem lehet elhelyezkedni.
Mindezekkel szemben az informális álláskeresés módszereit alkalmazó álláskeresők a saját belső motivációjukat, önérvényesítésüket mozgósítják a munkakeresésben. Az informális álláskeresés menete (az álláskereső szemszögéből általános megközelítésben):
- megfogalmazódik az igény, hogy munkahelyet keressen (munka nélkül van vagy munkahelyet vált),
- eldönti, hogy mely pályaterületen, milyen munkakörökben szeretne dolgozni,
- meghatározza azon cégek, munkáltatók körét, ahol szívesen végezne munkát, párhuzamosan informálódik a keresett területről, cégekről,
- működteti kapcsolati hálóját az álláskeresés érdekében, több módszert, technikát alkalmaz egymás mellett,
- elküldi jelentkezését, portfólióját a kiválasztott munkáltatókhoz; az önéletrajzot
minden esetben aktualizálja a konkrét állásnak megfelelően, egyedi motivációs
levelet készít,
- a munkáltatónál időnként ismét jelentkezik, célja egy személyes találkozó egyeztetése.
Ebben az esetben az álláskereső aktív szerepet tölt be a folyamatban, független, a saját érdekeit szem előtt tartva cselekszik. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem olvasna hirdetési újságokat, használná az állami vagy magán munkaközvetítői rendszert. Munkáltatói nézőpontból sokkal megnyerőbb az aktivitás már a munkahely keresésekor, hiszen ez a viselkedés előzetesen sejteti a vezetéssel a beválás valószínűségét, feltételezi továbbá az aktivitást a munkaviszony, foglalkoztatás alatt is.
A formális és informális álláskeresés tehát…
Leginkább az álláskereső és a munkáltató aktivitási dimenziójának mentén határolható el egymástól. Míg a formális álláskeresés során a munkáltatói aktivitás, úgy az informális álláskeresés során az álláskereső aktivitása jellemző inkább.
AZ INFORMÁLIS ÁLLÁSKERESÉS MÓDSZEREI, A MUNKÁBÓL – MUNKÁBA VÁLTÁS MÓDJAI
HR Portál
Cvonline.hu
Találd meg álmaid állását egy kattintásra! Látogass el a www.cvonline.hu oldalunkra és böngéssz a több ezer álláslehetőség között!