Börtönmunka – kényszermunka?

Hímzés, varrás, segédmunka, húsfeldarabolás, mosás-tisztítás. Mindez a minimálbér harmadáért. 2012. január elsejétől kötelező dolgozniuk a munkaképes elítélteknek, a munkadíjukból pedig hozzájárulnak eltartásukhoz. Több tényezőtől is függ, milyen munkahelyen, milyen ellenőrzéssel dolgozhat az elítélt. Szabadság jár a raboknak, a bérezés teljesítménytől függ. Szabó Máté ombudsman azonban több kifogással is illette az elítéltek kötelező munkavégzését.

A kormány célja, hogy minél több rab dolgozzon. Ennek érdekében szigorítottak a törvényen és idén január elsejétől munkával kell hozzájárulniuk eltartásukhoz a munkaképes elítélteknek. Az ezt előíró büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet azt is meghatározza, hogy fokozatonként (fegyház, börtön, fogház) hol és milyen feltételek mellett végezhetnek munkát.

A büntetésvégrehajtási (bv.) intézetekben jelenleg megközelítőleg 17 500 embert tartanak fogva, ebből mintegy 12 000 a jogerősen elítéltek száma. Elvileg őket lehet munkára fogni. A fennmaradó részbe ugyanis azok tartoznak, akiknek az oktatása és foglalkoztatása nehézkes. Ide sorolhatók az előzetesen letartóztatottak is, akiknek az ügye nyomozati vagy bírói szakban van, ami annyit jelent, hogy bármikor megszűnhet az előzetesük és kiszámíthatatlan, mennyi ideig maradnak a bv. intézetben.

Ám hiába kötelezi jogszabály a rabokat arra, hogy dolgozzanak, a jogerősen elítéltek alig több mint fele (7 500 fő) dolgozik. Ennek hátterében nem a munka hiánya áll, hanem a munkaképtelenség, amely eredhet egészségügyi vagy más okból (pl. életkor, személyükben rejlő biztonsági kockázat) is, de érdemes megemlíteni, hogy több mint kétezer elítélt tölti tanulással idejét. Az elítéltek ugyanis alapvetően képzetlenebbek az átlagnál. A börtön falain belül azonban lehetőség van a hiányok pótlására. Pótolnivaló pedig jócskán akad. Szalai Tímea elmondta, a legtöbben még az általános iskolát sem fejezték be és sokan vannak azok is, akik valamilyen szakmát tanulnak ki. -– Olyan, az Európai Unió által támogatott szakképzéseket indítunk a számukra, amelyekkel a későbbiekben nagyobb eséllyel tudnak elhelyezkedni az adott térségben. Ilyen például a számítógépes adatrögzítői tanfolyam, kőműves-, esztergályos-, festő, ruhakészítő, pékképzés – árulta el Szalai Tímea. Arra is odafigyelnek, hogy az adott börtöncéghez igazítsák a képzéseket.

A kormány azonban nemcsak a törvény szigorításával igyekszik növelni a bv. intézetek aktivitási rátáját. Hanem azzal is, hogy tavaly július óta a belügyminisztérium alá tartozó és a kijelölt államigazgatási szervek, az idei év elejétől pedig az állami fenntartású kórházak, egészségügyi és szociális intézmények is bekapcsolódtak. Mindez a börtöncégek árbevételének látványos növekedését eredményezte. A HVG úgy tudja, hogy hamarosan a menzáknak is előírhatják, hogy börtönöktől vásároljanak húst, zöldséget.

Kétféleképpen lehet a rabokat foglalkoztatni

A bv. foglalkoztatás gyűjtőkategória alá tartozik a munkáltatás, a terápiás foglalkoztatás és az oktatás. Az elítéltek foglalkoztatása pedig kétféle módon valósulhat meg. Az egyik az úgynevezett költségvetési munkáltatás, melynek során a fogvatartottak az intézetek fenntartásában (felújítás, karbantartás) és a működést kiszolgáló funkciók ellátásában (mosoda, konyha) vesznek részt. A másik pedig a 12 gazdasági társaságban betanított munka, szakmunka. Nyolc ipari és négy mezőgazdasági társaság működik.

A börtöncégektől rendelhető termékek és tevékenységek köre széles: konfekcionált textilipari termékek, munkaruházat, alsó- és felsőruházat, lábbelik, fűrészáru, egészségügyi papírok, nyomdai tevékenység, fémszerkezetek, épületelemek, iroda- és konyhabútorok, hulladékgazdálkodás, textiltisztítás – sorolja Szalai Tímea. Nemcsak külső, hanem belső ellátás céljából is folyik a börtönmunka. A fogvatartotti élelmezést például a mezőgazdasági intézetekben megtermelt zöldséggel, hússal és pékáruval oldják meg. Ez pedig nagyon komoly bevétel-növekedést, illetve a dolgozó fogvatartottak létszámnövekedését eredményezi.

Szabadság és munkadíj jár

Szalai Tímea kiemeli: e munkáltatás nem minősül a munka törvénykönyve szerinti munkavállalásnak, nem munkaviszony, ezért a fogvatartottak munkavállalónak sem nevezhetőek, hanem speciális büntetés-végrehajtási jogviszonyban állnak. Ugyanakkor az elítéltekre részben ugyanazok a munkajogi szabályok vonatkoznak, mint bárki másra. Például általában nyolc órát kell dolgozniuk és fizetett szabadság is jár nekik.

A dolgozó fogvatartottak munkájukért cserébe munkadíjat kapnak, ennek mértéke az előző évre megállapított minimálbér egyharmada. Ebből vonják le az eltartási költségekhez való kötelező hozzájárulást (300 forint naponta). Munkára sarkallhatja a rabokat, hogy a megbízók e munkadíjat akkor adják meg, ha a dolgozók száz százalékra teljesítik a normát. Ahhoz, hogy az elítélt a saját költségeit kitermelje, legalább 33 százalékos teljesítményt kell nyújtania, aki ezt a mércét sem üti meg, inkább visszaküldik a zárkába – erről Baranyai Géza, a Kozma utcai börtön falai közt működő BUFA Kft. faipari osztályának vezetője beszélt a HVG-nek.

A Népszabadság tavaly nyáron azt írta, hogy a börtönökben van a legolcsóbb és legfegyelmezettebb munkaerő, így a kft.-k igencsak a piaci ár alatt kínálhatják termékeiket. Varga Valéria bv. vezérőrnagy, a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának gazdasági és informatikai helyettese erre akkor úgy reagált: korántsem ilyen egyszerű a képlet. Az elítéltek többsége szakképzetlen, ezért számos területen alacsonyabb a termelékenység, sok a selejt, ráadásul a munkahelyeket biztonsági rendszerekkel kell felszerelni, és az őrzés is sok pénzbe kerül. Emiatt az önköltség nem sokkal kisebb, mint bárhol a versenyszférában. Ezt Szalai Tímea is megerősítette.

Több tényezőtől függ, milyen módon végezhetnek munkát az elítéltek

A biztonság fenntartása miatt nem kell aggódni – szögezi le a sajtóiroda vezetője. Egyrészt azért, mert ezek a vállalkozások túlnyomórészt a börtön falain belül működnek. Külső helyszíneken is folyik munkavégzés, de erre csak az enyhébb súlyú bűncselekményt elkövetett, jó magaviseletű fogvatartottaknak van lehetőségük, a megfelelő biztonsági előírások betartásával. Másrészt azért – teszi hozzá -, mert törvény szabályozza, hogy milyen módon végezhetnek munkát az elítéltek. Vagyis, hogy milyen munkahelyen, ellenőrzéssel, felügyelettel vagy csak és kizárólag őrzéssel dolgozhat a rab.

– Ez függ a büntetési fokozatától, a bv. intézetben tanúsított magatartásától és a biztonsági csoporttól is – sorolja az e szempontból számító tényezőket Szalai Tímea. Mint mondja, az egyik bedolgozó üzemükben késekkel dolgoznak a fogvatartottak, azzal készítik elő a zöldséget. Sőt, vannak olyan elítéltek, akik a börtönökön kívül dolgoznak és kijárnak egy külső munkahelyre felügyelettel. Az is egy létező perspektíva, hogy az elítélt egyedül – munka céljából elhagyhatja a börtönt és munka után visszatér a bv. intézetbe. Annak eldöntését, hogy ki hagyhatja el a börtön falait felügyelettel vagy anélkül munka céljából, minden esetben egy komoly biztonsági kockázatelemzési protokoll előzi meg. – Nyilvánvalóan a kisebb súlyú bűncselekményeket elkövetők részesülnek ebben a kiváltságban. Ilyen munka lehet például a szemétválogatás vagy csatornázási munkálatok – húzza alá a szóvivő.

Jó-e a társadalomnak, ha a rab dolgozik?

Ami mindenképpen a rabok munkára fogása mellett szól, hogy élelmezésük napi költségét (négyszáz forint) csaknem fedezi a dolgozók munkadíjából levont hozzájárulás. Ráadásul az elítéltek foglalkoztatása előnyösen hat a börtönök biztonságára is. A dolgozó elítéltek sokkal kevesebb fegyelmi vétséget követnek el. – Az oktatással egybekötött munkáltatásból a rabok is profitálnak, mert egy szakmával a kezükben, némi munkatapasztalattal a hátuk mögött a szabadulás után is nagyobb eséllyel tudnak beilleszkedni a társadalomba, visszatérni a munkaerőpiacra. Az sem mellékes, hogy a munkadíjukból segíthetik a családjukat – teszi hozzá a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Sajtóirodájának osztályvezetője.

Az alapvető jogok biztosa megállapította, nem egységes a büntetés-végrehajtás keretében folyó munkáltatás jogi szabályozása, és nincs olyan világos szempontrendszer sem, amely meghatározná a fogvatartotti munka ellenértékét. “Az alacsony munkadíj megkérdőjelezi a foglalkoztatás egyik legfontosabb célját, a társadalmi visszailleszkedés elősegítését” – hívta fel a figyelmet Szabó Máté. Az elítéltek ugyanis nem tudják megtapasztalni, milyen előnyöket jelent a munkavégzéssel szerzett jövedelem. Az ombudsman jelentésében szóvá tette azt is, hogy miközben az állam kvázi munkaviszonyban foglalkoztatja a fogvatartottakat, elvon tőlük társadalombiztosítási jogosultságokat, például az ilyen munkavégzés ideje nem számít bele a nyugellátáshoz szükséges évekbe.

Gyimóthy Éva

Hr Portál