Fontos a munkatapasztalat már a diákévek alatt

Az ország érdeke, hogy a diákfoglalkoztatás, mint a munka világába történő bevezetés legfontosabb eszköze meghonosodjon, ehhez stabil, kiszámítható jogszabályi környezetre van szükség – hangzott el a közelmúltban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán rendezett konferencián, amelyen a munka világának megváltozott jogszabályi környezetéről és az oktatásügy-munkaerőpiac összefüggéseiről esett szó.

Kutatás a fiatalkori munkavégzésről

Takács Gábor, a Magyar Munkajogi Tudományos Diák Egyesület elnökhelyettese, munkajogász egy nemrég lezajlott kutatás céljait és publikus eredményeit ismertette a konferencián. A Magyar Munkajogi Tudományos Diák Egyesület keretén belül működő kutatócsoport vizsgálatának célja volt felmérni, hogy a munkaerő-kölcsönzés és az iskolaszövetkezeti munka mennyiben segíti a fiatalok munkaerő-piaci helyzetének javítását. Azt kívánták vizsgálni egy országos felmérésben, hogy a tanulóévek alatt egy kölcsönbeadó, vagy iskolaszövetkezet szervezésében végzett munka miként segíti a fiatalok későbbi munkavállalását, illetve a magyar szabályozás kiaknázza-e az ebben rejlő lehetőségeket.

A kérdőív a 16-35 év közötti fiatalok munkavállalási, munkaerő-piaci tapasztalatait vizsgálta. Az adatfelvétel egyaránt kiterjed a tanulmányok alatti munkavégzésre, illetve a végzettség megszerzését követő első munkahelyre, illetve a további karrierútra is. Céljuk volt, hogy a 120-150.000 iskolaszövetkezeti tag és mintegy 30-40.000 35 év alatti kölcsönzött munkavállalóként dolgozó fiatal közül legalább 0,5-1 százalékos mintát kapjanak a kutatás során. A közel 1500 fős kitöltés reprezentatívnak is tekinthető. Az adatfelvételt – kontroll csoportként – azokra a fiatalokra is ki kívánták terjeszteni, akik nem munkaerő-kölcsönzés, vagy iskolaszövetkezeti munka, hanem más keretek között szerzetek munkatapasztalatot.

A kutatásnál az alábbi hipotézisek merültek fel:

 A tanulmányok alatti munkavégzés hasznos a fiatalok munkaszocializációja szempontjából, az segíti a fiatalok munkába állását a végzést követően. Legnépszerűbb formája az iskolaszövetkezeti munka, ellenben a munkaerő-kölcsönzés a tanulmányi évek alatt nem jelentős. Akik tanulmányaik alatt iskolaszövetkezeten, vagy munkaerő-kölcsönzésen keresztül dolgoztak, sok esetben elsőként egy volt megrendelőnél, kölcsönbeadónál helyezkednek el a végzés után. Az iskolaszövetkezeti munka csak a magasabb évfolyamokban tanulók számára jelent a tanult szakmában való elhelyezkedési lehetőséget, azok, akik tanulmányaik alatt dolgoztak iskolaszövetkezeten, vagy munkaerő-kölcsönzésen keresztül, nagyobb eséllyel találnak munkát a saját szakmájukban a végzést követően.

 

Megelőző kutatási tapasztalatok

A munkaerő-kölcsönzés segíti az álláshoz jutást, de elsősorban azok esetében, akik maguk is eredménnyel pályázhatnának a nem munkaerő-kölcsönzés keretében történő foglalkoztatásra. A “kezdő” munkanélkülieknek valamivel kedvezőbb a tartós munkaviszonyhoz jutási lehetősége, mint azoknak, akik “kezdő” munkanélküliként, vagy rövid ideig tartó munkanélküliséget követően munkaerő-kölcsönzésben elhelyezkedve próbálnak tartós munkaviszonyban elhelyezkedni. A munkaerő-kölcsönzés keretében dolgozók (gazdasági, megélhetési) “kényszerként” választják ezt a foglalkoztatási formát; e mellett folyamatosan keresik a lehetőséget a tartós foglalkoztatásra.

A munkaerő-kölcsönzés keretében dolgozók jobb helyzetbe kerülnek a munkaerő-piacon azoknál, akik tartósan egyáltalán nem, vagy más formában végeznek munkát, ugyanakkor továbbra is rosszabb helyzetben vannak azoknál, akik tartós munkaviszonyban dolgoznak. A munkaerő-piaci helyzet alapján a kölcsönzött munkavállalónak nagyobb esélye van új munkaerő-kölcsönzéses munkaviszonyt létrehozni, mint tartós munkaviszonyt.

Saját kutatási tapasztalatok:

Általában elmondható, hogy a tanulmányok mellett végzett munka segíti a fiatalok munkába állását, illetve munkaszocializációját – ugyanakkor az iskolaszövetkezeti formában, illetve munkaerő-kölcsönzés keretében végzett munkákhoz képest a szakmai gyakorlat, és az egyéb foglalkoztatási forma sokkal hangsúlyosabb volt, értékesebbnek tekintették. A szakmai gyakorlat keretében, illetve az egyéb formában munkát végzők összességében kedvezőbb helyzetben vannak a tanulmányok befejezését követően a munkaszocializáció és a munkához jutás tekintetében, mint azok, akik iskolaszövetkezeten keresztül, vagy munkaerő-kölcsönzés formájában végeztek munkát tanulmányaik alatt. Azok, akik szakmai gyakorlat keretében, vagy egyéb foglalkoztatási formában végeztek munkát tanulmányaik alatt, tehát általában nagyobb eséllyel helyezkednek el, mint azok, akik munkaerő-kölcsönzés útján, vagy iskolaszövetkezeti munkavégzés keretében dolgoztak tanulmányaik alatt.

A munkaerő-kölcsönzés és az iskolaszövetkezeten keresztüli munkavégzés “ugródeszka” szerepe nem igazolódott, legalábbis abban a vonatkozásban, hogy a végzés utáni álláskeresésben számottevő tényező, vagy alternatíva lenne a kölcsönzésen keresztüli elhelyezkedés. Nem állítható ezen belül az sem, hogy a tanulmányok alatt végzett kölcsön-, de különösen a diákmunka, jellemzően “belépőt” jelentene a volt foglalkoztatóhoz egy tartós állásba a tanulmányok befejezését követően. A szakmai gyakorlat és a tanulói-, hallgatói szerződés alapján, illetve az egyéb formában megvalósult foglalkoztatás a tanulmányok folytatása alatt is jóval nagyobb arányban biztosít munkalehetőséget a saját szakterületen, mint a munkaerő-kölcsönzés, vagy (e mögött) az iskolaszövetkezeti munka. A tanulmányok befejezését követően is nagyobb eséllyel tudnak tanult szakmájukban elhelyezkedni azok, akik szakmai gyakorlat keretében, vagy egyéb foglalkoztatási formában végeztek munkát tanulmányaik alatt, mint azok, akik munkaerő-kölcsönzés útján, vagy iskolaszövetkezeti munkavégzés keretében dolgoztak tanulmányaik alatt.

 

Szabályozási javaslatok

 

Indokolatlan az iskolaszövetkezeti munkavégzés különös jogi (közterhi) szabályainak fenntartása annak indokával, hogy milyen előnyök fűződnek a tanulók/hallgatók részéről ehhez a foglalkoztatási formához. Olyan szabályozás kialakítása szükséges, amely nagy hangsúlyt fektet az iskolaszövetkezettel kapcsolatos elvárások esetében a tanuló/hallgató tanult szakmájában történő foglalkoztatására, és részére a tanulói/hallgatói jogviszony megszűnését követően is munkaerő-piaci szolgáltatások nyújtására. A munkaerő-kölcsönzés jelenleg nem kifejezetten minősül a tanulmányok alatti munkavégzés egyik kiemelt eszközének.

A járulékfizetési szabályok felülvizsgálata valószínűleg a munkaerő-kölcsönzés szélesebb körben történő elterjedését hozná maga után, ami az ehhez kapcsolódó kedvezőbb foglalkoztatási mutatók miatt indokolt lenne. Ahhoz, hogy a munkaerő-kölcsönzés érdemben segítse a tartós foglalkoztatásban történő elhelyezkedést, a kölcsönbeadók (és a kölcsönvevők) számára is ennek kifejezett elősegítésére vonatkozó kötelezettségeket kellene előírni, a tartós foglalkoztatásban történő elhelyezkedést gátló rendelkezések megtiltása mellett/helyett.

 

Diák. Munka. Lehetőség – a hazai iskolaszövetkezeti rendszer

 

Kücsön Gyula, az Iskolaszövetkezetek Országos Szövetségének (ISZOSZ) elnöke előadásának bevezetőjében bemutatta a hazai iskolaszövetkezeti rendszer felépítését. Az ISZOSZ, az iskolaszövetkezeti szektorban tevékenykedő vállalkozások érdekvédelmi szervezete, a szakmai szövetségbe tömörült 26 vállalkozás közül 14 iskolaszövetkezetet tömörít és 5 milliárd forintot meghaladó árbevétellel rendelkezik (a teljes piac becsült mérete kb. 20 milliárd forint).

Feladataik között szerepel az önszabályozás, üzleti etikai normák felállítása, legális működés feltételeinek megteremtése, szakmai párbeszéd folytatása a kormányzattal, hatóságokkal, társszervezetekkel, az új tagok bevonása és a diákmunka népszerűsítése országos szinten. Magyarországon, – az ebben a szektorban – tevékenykedő érdekvédelmi szervezetek vállalkozásainál dolgozó diákok száma 130.000 fő körül mozog, az átlagosan ledolgozott munkanapok száma tagonként 20-25 nap/év. (A KSH adatai szerint a nappali tagozaton tanulók kb. 20 százaléka vesz részt valamilyen diákmunkában.)

Előadásában kitért a hallgatók rendelkezésére álló lehetőségekre és kvázi megélhetési “forrásokra” (ösztöndíjak, diákhitel, diákmunka, és a tanulmányi szerződés). Az oktatásügyben zajló jogszabályi (és financiális) reform kapcsán megjegyezte: “a változások következtében kiemelt szerepet kap a jövőben az öngondoskodás, amiben az iskolaszövetkezeteknek fontos szerepe kell, hogy legyen”, hivatkozott a 2010. évi Diplomás Pályakövetési Kutatásra, kiemelte: “a diplomás hallgatók 40 százaléka már a diákévek alatt is szerez munkatapasztalatot”.

Az iskolaszövetkezeti munka előnyeit a következőképp foglalta össze: “a tagoknak biztonságos munkafeltételeket és tapasztalatszerzést, a partnereknek garanciát, az államnak legális, áttekinthető foglalkoztatást, a költségvetésnek adóbevételt, a megrendelőnek pedig a legkedvezőbb árú munkaerő-piaci megoldást biztosítják”. 2011-ben az érdekvédelmi szervezetek hatékony fellépésnek eredményeképp a kormány rendezte a diákmunka jogi környezetét, megszűnt az érdekellentét a munkaerő-kölcsönzők és az iskolaszövetkezetek között. Konkrét intézkedések között szerepel a Munka Törvénykönyvének nyári módosítása (2011. augusztus 1.), a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény (Met.), a diákmunka munkaerő-kölcsönzéssé való átminősítésének lehetetlenülése, valamint az adózás rendjéről szóló törvényben (Art.) a bejelentési kötelezettség előírása.

Kücsön Gyula kihangsúlyozta: “a kormány továbbra is támogatja az iskolaszövetkezeteken belüli munkavégzést”, példaként említette a szociális hozzájárulási adómentesség szükségességét a diákmunka versenyképességéért, valamint, hogy ez a foglalkoztatási forma a legolcsóbb legális munkaerő-piaci megoldás, amely a versenyszférának, a cégeknek is előnyöket biztosít, hiszen költségként elszámolható, minimális adminisztrációval jár (a részfeladatokat átvállalják az iskolaszövetkezetek) és szakember-utánpótlást biztosít.

Hosszabb távú célként fontosnak tartja, hogy a gyakorlati képzés mindenki számára termeljen hasznot, az iskolaszövetkezetek részvételével pedig a piaci igényeknek megfelelő képzések kerüljenek kidolgozásra. Az ország érdeke, hogy a diákfoglalkoztatás, mint a munka világába történő bevezetés legfontosabb “eszköze” meghonosodjon, ehhez elengedhetetlen az a stabil, kiszámítható jogszabályi környezet, amiben az állam megfelelően támogatja a diákok öngondoskodását.

Az ISZOSZ mindezek eléréséért a jövőbeni együttműködés megerősítését kezdeményezi a hallgatókkal, az oktatási intézményekkel, a gazdasági szereplőkkel és a kormányzattal, hogy a meglévő szabályozás (felül)vizsgálata és esetleges korrekciója a lehető legtöbb véleményt bevonva történhessen meg a jövőben.

Résztvevők: Balázs Ervin, akadémikus, a (MAB) elnöke, Varga Ferenc, a Schönherz iskolaszövetkezet elnöke, Filep Bálint, , Palkovics Imre, a , dr. Takács Gábor, munkajogász.

A konferencia kerekasztal beszélgetésének fő témája az oktatásügyi és a munkaügyi változások kapcsolata és összefüggésrendszere volt. Első körben az előadásokon elhangzottak közötti kapcsolódási pontok merültek fel. Balázs Ervin, a Magyar Felsőoktatási és Akkreditációs Bizottság frissen megválasztott elnöke a hallgatók felkészültségét és a munkaerő-piaci elvárásokat emelte ki. Véleménye szerint felkészült szakemberekre a munkaerőpiacnak mindig szüksége lesz, a hallgató elsődleges feladata és kötelessége, hogy tudásához mérten és elhivatottan készüljön, a munkatapasztalat megszerzése nem szabad, hogy az eredményesség rovására menjen.

Az oktatásügyi reformokkal kapcsolatban kiemelte azt a demográfiai változást, amelyre szükségképpen reagálnia kellett a döntéshozóknak. Látszik, hogy ebben a gazdasági helyzetben az állam sok tekintetben kénytelen a közszolgáltatásaiból visszavenni, de fontos, hogy ez kellően arányos legyen és figyelemmel legyen a foglalkoztatáspolitikai elvárásokra. A képzett munkaerőre mindig szükség lesz, a probléma a “képzetlen” munkaerőnél jelentkezik, az ő foglalkoztathatóságuk és (át)képzésük a legkevésbé megoldott ma Magyarországon.

Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke a foglalkoztatási szerkezet torzulását emelte ki: az elmúlt évtizedekben a magyar ipar – szinte- teljesen leépült. Új munkahelyekre van szükség. A nagyüzemi igényekre épülő szakmák leépültek, miközben nőtt a szolgáltató jellegű szakmák aránya. Emiatt megváltozott az egyes szakmák iránti kereslet is, amihez azonban az oktatási rendszer nem alkalmazkodott kellőképpen.

Filep Bálint egyetemi adjunktus (SZE Karrier Irodák Országos Kerekasztala) hozzászólásában egy pozitív példát hozott fel: Győrben kiváló az együttműködés az Audi és a Széchenyi István Egyetem között, amely mindkét fél számára gyümölcsöző kapcsolatot jelent. A munkaerő-piaci igényeket regionális szinten lehet a legjobban felmérni, fontos e források és lehetőségek bevonása a felsőoktatásban.

A karrier irodák szerepéről szólva megemlítette, hogy mára a felsőoktatási intézmények nagy részében megtalálhatóak. Alapvető céljuk, hogy segítsenek az intézményben tanuló hallgatóknak a munkaerőpiac világába való sikeres belépésben és beilleszkedésben, életpályájuk és karrierjük tervezésében, megfelelő munkahely megtalálásában. A karrier irodák folyamatos kapcsolatban állnak a gazdasági szféra szereplőivel, ezért hasznos információval tudnak szolgálni a gyakorlati hely vagy állás keresésében, állás- és gyakorlati helyeikkel célzottan az adott intézmények hallgatóit várják. A visszajelzések a munkaerőpiacra történő kilépést követően rendkívül fontosak, ezért a Diplomás Pályakövetési Rendszer (DPR) szerepe és folyamatos javítása minden felsőoktatási intézmény kiemelt feladatai közé kell, hogy tartozzon.

A munkaerő-piaci tapasztalatszerzéssel kapcsolatban kérdésként merült fel a kötelező szakmai gyakorlat megítélése, amely – a hivatkozott kutatási eredmények alapján – jó eszköznek bizonyul a szakmában történő első tapasztalat megszerzéséhez, de ez képzési területenként eltérő eredményeket hozhat – emelte ki Takács Gábor. A jogi szabályozás az új felsőoktatási törvényben némileg módosult, a hathetes időszak bérezésével kapcsolatos ösztönző hatás egyelőre nem került mérés és vizsgálat alá.

A szociális partnetek szerepéről is érkezett kérdés: látható és világos, hogy szükség van arra, hogy különösen a munkavállalók szervezettek legyenek. Ahol van szakszervezet, ott a bérek is jobban emelkednek, a munkavállalók védettebbek és jogosítványaikon keresztül érdemben vehetnek részt az
őket érintő döntések meghozatalánál – közölte Palkovics Imre. A fiatalabb korosztály szervezettsége Magyarországon messze elmarad az EU-s átlagtól (7-8 százalék a 29 év alatti korosztálynál).

Szabó Imre
HÖOK elnökségi tag

HR Portál