Elképzelem, ahogy Vastag Tomi esténként kibújik a RaM Colosseum-beli előadáson viselt Frank Sinatra köpenyéből, és a latyakos téli szomorú angyalföldi járdákon elindul hazafelé. A fülében a néhány perccel korábban véget ért élőadás záró képe utáni vastaps. Aztán hátrahagyja azt a köpenyt, mely mázsányi teher, és dúdolni kezdi a világslágereket. Csak úgy magában.
Mert azok megélnek a lelkében, a művészóriás alakja azonban nyomasztó lehet. Még egy profi színésznek is. Csak az képes ilyen módon alakítani egy ikon szerepét, aki hátrahagyja vagy talán meg sem akarja érteni a lelki bonyolultságokat, amelyek normális esetben felvetődhetnek egy ekkora személyiség esetében.
Frank Sinatra – A hang című musical premierje a népszerű Experidance táncegyüttes újabb kísérlete: a magyar tánchagyományok ápolásáról ismert együttes előadásának témája ízig-vérig amerikai. A világ egyik legsikeresebb és legtöbb lemezt eladó énekes-legendájának, Frank Sinatrának az életéből felelevenített részletek: visszaemlékezés közismert pályafutásának legjelentősebb pillanatira, a sikerekre és a bukásokra, a magánélet ragyogására és időnkét piszkos bugyraira – mint téma, már önmagában is közérdeklődés tárgya és a siker alapja.
Mindez színpadi keretekben, a nagy Hang és a mögötte álló fantasztikus egyéniség megjelenítése, ráadásul hangsúlyozottan magyar táncos koreográfiával – példátlan kihívás az alkotóknak. Kétségtelen, az egyik legnehezebb feladat a tartalmat összeállító és a történetet élvezhetővé gyúró szövegkönyv-író, és a dramaturgia munkája. És persze a rendezőé. Akinek énekes előadói kvalitásai és a darabban nyújtott teljesítménye ezúttal meghaladja a rendezőit. Szomor György elsősorban kitűnő énekesként uralta a színpadot.
A fiatal tehetségek, mindenekelőtt az X-Faktorból népszerű Vastag Tamás a nagy ikon énekes hangbéli megjelenítésével volt elfoglalva, időnként káprázatos felvillanásokkal, színészi vonatkozásban azonban érezhetően birkózva a nagy feladat súlyával. Ami persze, már csak az életkorából és a szakmai tapasztalataiból adódóan is, magyarázható. Hiszen ennek a rendkívül sokszínű, a szakmai- és a magánéletében példátlan, és a kívül állók számára sokszor megmagyarázhatatlan viselkedésű nagy művésznek, Frank Sinatrának az élete, a bámulatos művészi karrierje mellett közismert az agresszivitása, a türelmetlensége, az önteltsége, a törvényeket megszegő, kijátszó, fennhéjázó, hirtelen haragú magatartása, és persze a lírai érzékenysége. Nagy szerep ez, kétségtelen, melyet az idősödő művész megformázásában Szomor közelített meg a legjobban.
A darab kiemelkedő fiatal hangja Gubik Petra, aki alakításával is figyelemre méltó. Az előadás a magyar tánc hagyományait magas fokon képviselő kreatív tánctársulat, az Experidance újabb figyelemre méltó kísérlete. Román Sándor koreográfiai fantáziája a világszínpad irányában arról is szól, amiről maga tánc: az ősi művészet, a testmozgás kiapadhatatlan forrás az ember érzelmeinek, gondolatainak művészi megvalósításában.
G. Németh György