Rajzolni, firkálni, ábrákat készíteni felszabadító, kellemes érzés. Ez az öröm akkor is megmarad, ha maga a rajzkészség – ha nem használjuk – idővel kopik. Azt vettük észre a tréningeken való használata során, hogy még a végletesen “rajzképtelen” emberek is saját magukon érzékelik a fejlődést, ha beengedik a szimbólumokat az életükbe. Nem szabad elfelejteni azt, hogy már a pálcikaemberke is vizualizáció. Összehúzhatja a szemöldökét, elmosolyodhat, felteheti a vonal-karjait, vagy éppenséggel sírhat. Érdemes egy próbát tenni velük, döbbenetes a hatásuk.
Vizuális evolúció
Az elmúlt fél év során meglehetősen nagy mintán végzett megfigyelés alapján, még tudományos háttér nélkül is felfedezhető a változás, ha aktívan alkalmazzuk a vizualizációs eszközöket. A World Caféval való ismerkedés során – amely a problémamegoldásnak nagyon hatékony eszköze – a kreativitást úgy fejlesztjük, hogy közben kávéházi hangulatban beszélgetnek a résztvevők. A gondolat-generálás folyamatát és a dokumentálást is megváltoztatja a rajzok, képecskék megjelenítése.
Míg régebben azok a fázisok, amelyek nehezebben lettek a résztvevők sajátjai, most a vizuális kultúra bevonásával szinte “beleégtek” a tudatba. Ugyanis, ha élmény tapad a tanulási folyamathoz, akkor az elindít egy automatikus működést. Azt vettük észre, hogyha megkínáltuk ezzel a lehetőséggel az embereket, akkor egy idő után a sajátjuknak kezdték érezni. Aki korábban csak a szürke listákat szerette, szimbólumokat használt, színes filctollakat kért. A színes, társasági együttlét pedig már önmagában gyümölcsöző.
Ha csak a szokásos eszközöket használja a fejlesztő, az ma már nem eléggé hatékony. Nagyon sokaknak a vizuális módszerek segítik a tanulást, és ezért nem eléggé szuggesszív eszköz a flipchart hagyományos használata, vagy a pusztán szavak egymás utáni kivetítésével készült prezentáció. Ha azt a fogalmat, miszerint a cselekvés-sort “lépésről-lépésre” kell végrehajtani, például néhány cipőtalp ábrázolásával tesszük meg, sokkal mélyebbre “küldjük le” az információt. Bevonjuk a résztvevőt, megérintjük, elindítunk egy érzelmi hullámot. Asszociációkat fog gyártani a résztvevő, innovatív gondolatai lesznek, sajátjává alakítja a tananyagot, és ennek a hatása – a hatékonyság szempontjából – óriási.
Gyermekkorunkban a vizualizáció szinte az első nyelv, amellyel ki tudjuk fejezni magunkat. Ha egy kisgyerek közösségbe kerül, akkor még szűkös ahhoz a szókincse, hogy a félelmeit, szorongásait, örömeit, a számára fontos eseményeket elmondja.
Ezért hívja segítségül a képeket, formákat, rajzot, a festést, színezést, és ezen keresztül fejlesztik a gondolkodását, mozgását, analizáló és szintetizáló képességét is. Ennek a gazdag világképnek vet véget sok esetben az iskola. Csupán tantárggyá válik, és átveszi a helyét a hallás utáni tanulás, a racionális információ-feldolgozás. És az unalom. Ezen szeretnénk változtatni.
Tartalomjegyzék organikusan
A fejlesztési folyamatoknál egy évtizede még elfogadott volt a 3-4 napos tréningsorozat. Ma már lassan a kétnapos tréning is elképzelhetetlen időráfordítást jelent. Minden gyorsabbá vált, és ezért a megrendelők is elvárják a fejlesztőktől, hogy olyan módszereket találjanak, amelyek segítségével fele annyi idő alatt célt érnek.
Mi is ezért kezdtünk olyan módszereket kutatni, amelyekkel segíthetjük a lényegre látás erősítését. Így találkoztunk a vizualizációval, mint vivő módszerrel, és elképedtünk a hatásán. Azzal, ahogy gyakorlatilag kivontuk a sok, felesleges információt, és a tudásnak az esszenciája maradt meg, sokkal jobb hatást értünk el, mint a megszokott módszerekkel.
A “lényegvadászat” elfogadottabbá tette magát a tananyagot. Mióta a képzésekben egyre jelentősebb teret kap ez a módszer, azóta az eredményt tekintve komoly minőségi javulás figyelhető meg. Most már a résztvevők a problémagenerálás, és az abba beragadás helyett a megoldásra koncentrálnak. Ez pedig nagyon jó érzéseket kelt, ami önmagában segíti a munkát. Megfigyeltük, hogy könnyebb, gyorsabb lett a megértés folyamata, könnyebb lett az információ átadása. Az elvonatkoztatások sokkal egyszerűbbé váltak, plasztikusabbak a személyek, vagy folyamatok közti információs utak.
A vizualizációs eszközkészlet használatával arra kapunk lehetőséget, hogy visszatérjünk a “gyökereinkhez”. Nem is sejtenénk, mennyivel könnyebbé válik a rajzok használatával az olyan, személyközi kommunikációs helyzet is, mint a coaching.
Kis képek, egyszerű szimbólumok segítenek komplex detektálásokban. Lehet, hogy pusztán racionális módon nem is tudja a coachee megfogalmazni a problémáját, vagy nem érzi sajátjának a feltárt problémát. De, ha a Visual Coaching Guide ábráinak a segítségével elevenít fel benyomásokat, személyes történeteket, tanulságokat, vagy fontos embereket, eseményeket kis ábrák kísérik, minden egyértelművé válik.
Akaratunkon kívül a szavakkal behatároljuk a gondolkodásunkat. Egy 50 szavas dia egy prezentáció során minden, csak nem gondolatindító. Ezzel szemben az ábráknak erejük van, de csak annak a kezében, aki tud vele bánni. Gondoljunk csak arra az amatőrből profivá vált, magyar mesekönyvíróra, akinek a három gyerekéről szóló történet-sorozat nem hiányzik egyetlen kisgyerekes család könyvespolcáról sem. Egyszerű, színes ábrák, a történetet kísérő, azt az érzelmi világgal összekötő rajzok. És a kicsik már meg is szerették az olvasást, a mesét. Ugyanezt a hatást szeretnénk kiváltani a fejlesztési folyamatokban a vizualizáció, a vizuális eszközök használatával.