„Papírok” helyett lelkesedés?

André Stern 1971-ben született Párizsban. Pedagógus tapasztalatokkal rendelkező szülei egyértelmű döntést hoztak André és pár évvel fiatalabb lánytestvére jövőjét illetően: soha nem jártak sem hagyományos, sem alternatív iskolába, és otthon sem tanították őket.

Mesteremberektől való tudás

André nem tartja magát emiatt különleges gyereknek, hanem úgy véli, ez a legtermészetesebb dolog, ami egy gyerekkel megtörténhet.  Jómaga több igen különböző szakmával rendelkezik, amelyeket nem iskolákban, hanem hozzáértő és szenvedélyes mesterektől tanult. További néhány szakmába betekintést nyert, de végül természetes érdeklődése másfelé irányította őt. 4 nyelven ír és beszél. Soha egyetlen állásinterjún sem járt, mégsem volt soha munka nélkül. Azokon a helyeken, ahol dolgozott, számos alkalommal kérték fel vezetői pozíciókba, mert a meghívás nem a diplomákon és jól szerkesztett önéletrajzon, hanem André abszolút szakmai hozzáértésén és maximális elköteleződésén alapult.  A szabad tanulás szakértőjeként hetente több előadást tart nemzetközi konferenciákon, workshopokon, könyvei már nyolc nyelven elérhetők, rendszeres vendége az európai sajtó interjúiban,  és kerekasztal beszélgetésein.

ÉRDEKES: Sikeres emberek nem mondják…

Arról, hogyan tanult meg egy-egy szakmát, élete egyik legemlékezetesebb találkozását meséli el: „Már évek óta gitároztam, amikor egy film hatására úgy éreztem, hogy szeretném megtanulni a gitárkészítő szakmát. Hosszú, több évig tartó keresés eredménye, hogy megtaláltam a nekem való mestert. Addig a szakma nagyjai vagy megpróbálták elmagyarázni nekem, hogy a gitározás és a gitárkészítés miért nem összeegyeztethető egymással és miért kellene letennem erről az elképzelésről; vagy el akartak küldeni mindenféle iskolákba, ahol olyan 6-8 év után térhettem volna vissza a műhelyükbe gyakornokként. Tették ezt annak ellenére, hogy legtöbbjükről tudtam, hogy maguk is autodidakta módon képezték magukat a szakma mestereivé. Nekem nem ez volt az utam, hiszen soha semmilyen iskolába nem jártam, úgy éreztem, nincs vesztegetni való időm. A keresés hosszú évei alatt lankadatlan érdeklődéssel képeztem magam, kiállításokra jártam, szakirodalmat olvastam, találkoztam a szakma kiemelkedő személyiségeivel, bejáratos voltam az összes párizsi szaküzletbe. Amikor beléptem későbbi mesterem, egy nemzetközileg elismert szakember műhelyébe, feltettem neki ugyanazt a kérdést, amelyet pár százszor feltettem a korábbi években: megmutatná nekem a mesterségét, a kézművességét, a művészetét? Werner Schär válasza rövid és egyértelmű volt: „Igen”. Azt még hozzáfűzte: „mindent meg tudok mutatni neked, de megtanítani semmire sem tudlak”. Ez a mondat tartalmazza azt az esszenciális hozzáállást, amivel egy igazi mesterember támogatja, kíséri az útján a gyakornokot, a tanítványt! Így kezdődött egy mai napig tartó szakmai együttműködés, amely az évek során személyes barátsággá és üzlettársi kapcsolattá mélyült”.

André Stern szívügyének tekinti, hogy saját élettörténetét és most már apaságának hétköznapinak tűnő történeteit elmesélve mindenkit arra biztasson, hogy fedezze fel a saját lelkesedését. A lelkesedés állapotában a tanuló minden információt hatékonyan és tartósan tesz magáévá. Így lesz a lelkesedés mellékterméke a hozzáértés, a hozzáértés mellékterméke pedig a mindenki által áhított siker.

A kulcs: lelkesedés

„A modern agykutatás bizonyította, hogy az iskolában – lelkesedés, érdeklődés hiányában – tanult tananyag mintegy 80%-a feledésbe merül. Ugyanakkor az agy azon részei, amelyeket a lelkesedés állapotában használunk, gyorsan és tartósan fejlődnek. A lelkesedés ilyen értelemben az agyi fejlődés tápoldata, ahogy Dr. Gerald Hüther agykutató nevezi.”  A lelkesedés korlátlan erőforrás, minél többet használjuk, annál több lesz belőle, és mindenki számára ingyen áll rendelkezésre.

„Gyakran tartok előadást úgynevezett szociálisan hátrányos helyzetűeknek, vagy szembesítenek ezzel a kérdéssel, hogy mi legyen a hátrányos helyzetű, ingerszegény környezetbe született gyermekekkel? A válaszom ugyanaz: a lelkesedés az egyetlen válságbiztos befektetés. Támogassák gyermekeiket saját lelkesedésük felfedezésében, mert az mutatja meg, hogy milyen képességekkel, készségekkel rendelkeznek. És ez lesz a biztos és boldog megélhetésük legbiztosabb bázisa.   A gyakran változó gazdasági érdekek, statisztikák és híradások helyett mindig a gyermekből induljanak ki. Ha abban segítik kibontakozni, amihez a legjobban ért, akkor mindent megtettek érte, amit egy jó szülő, egy jó pedagógus, egy jó nevelő megtehet a gyermekért.”

A tanulás nem életkorhoz kötött, és megfelelő hozzáállás esetén soha nem ér véget. Ezért nem csak a gyermekeknek és gyermekes szülőknek hasznosak ezek az inspirációk, hanem minden álláskereső számára, illetve azoknak, akik szeretnék vagy kénytelenek átképezni magukat, illetve elérkezettnek látják az időt arra, hogy a saját belső lelkesedésük szerinti munkát vállalják.