Ezekből van elegük az álláskeresőknek

Az életében legalább egyszer mindenki álláskeresővé válik. Azonban ha már egy jó ideje biztos állásunk van, sokszor megfeledkezünk róla, hogy mennyi frusztrációval is jár a munkakeresés.

Állást keres az egyik rokonod, barátod vagy távoli ismerősöd? Akkor ezeket a kérdéseket lehetőleg kerüld a közelében:

1.  Van már valami fejlemény?

Az álláskeresési időszak sokszor lassan halad, ezért nem meglepő, ha sokáig nem kap értesítést a pályázó.  Számára viszont elég zavaró, ha folyton arról érdeklődünk, hogy kapott-e értesítést, felhívták-e már, volt-e már interjún, stb. Kínos számukra ez a kérdés, és úgy érzik, hogy valamilyen ürügyet kell kitalálniuk miért nem kaphattak még választ.

A kérdéssel nincs baj, ha nem visszük túlzásba! Bizonyos időközönként érdeklődhetünk, de ne kérdezzünk rá minden héten!

2. Még nem találtál állást?

Hasonló a fenti kérdéshez, csak még kellemetlenebb. Nincsen olyan bevett, szabványos álláskeresési időkeret, amely alatt „normálisan” az ember munkát találhat.  Néhányan szerencsések és hamar találnak állást, míg másoknak elhúzódik a folyamat hónapokig, vagy akár évekig is.  Ráadásul nem tudhatjuk az összes körülményt, ezért érzéketlenség ilyet kérdezni.

ÉRDEKES: Így tűnj magabiztosnak!

3. Jó lehet egy kis szabadidő, végre jut időd pihenni

Ez olyan mintha a gyes-re készülő anyukának azt mondanánk, hogy most bébi vakációra megy. Az álláskeresés felér egy teljes állású munkával, azt leszámítva, hogy az álláskereső nem utazik be minden nap az irodába. Ettől függetlenül keményen dolgozik, ráadásul a szabadidő számára nem annyira élvezetes, mert sokat stresszel azon, hogy állást találjon és legyen bevétele.

4. Biztos vagy benne, hogy a képességednek megfelelő állásra pályázol?

Ha az ember már egy jó ideje pályázgat állásokra, a magabiztossága ingadozóvá válik. Ezért ha izgatott lesz egy új munkalehetőségtől, ami ugyan elképzelhető, hogy nem teljesen az ő készségeinek megfelelő, akkor ne mi mozdítsuk ki a lelkesedéséből.  Noha nem kérdés, hogy előnyös, ha szóról szóra megfelelünk az álláshirdetésben feltüntetett elvárásoknak, azokban az átvihető készségek (más munkakörben is hasznosítható készségek), valamint az ún. soft skill-ek (munkamorál, attitűd, kommunikációs készség, érzelmi intelligencia, flexibilitás, mobilitás, motiválhatóság, kreativitás).  Szóval még ha papíron nem is felelünk meg 100%-ban az elvárásoknak, elképzelhető hogy a személyes interjún mégis mi nyerjük el a pozíciót.

5. Nincs ismerősöd, aki be tudna juttatni valahova?

Az biztos, hogy elhelyezkedni is egyszerűbb, ha az embernek vannak kapcsolatai, azonban nem mindenki rendelkezik kiterjedt kapcsolati hálóval. Ráadásul attól, mert valaki jó pozícióban van egy helyen, nem biztos hogy be tudja juttatni az ismerősét oda, vagy nem tudja garantálni, hogy az ismerősnek nem kell majd ugyanúgy végigjárnia azt a procedúrát mint másoknak.

6. Mást kellene kipróbálnod

Valóban az egészségügyben most vannak nyitott pozíciók, de a festő barátod nem biztos, hogy szívesen visszamenne az iskolapadba, hogy nővér lehessen. Ne erőltessünk rá az álláskeresőkre olyan munkakört, amivel nem szeretnének foglalkozni még akkor sem, ha nem a legjobban fizető szakmát választotta.

7. Biztos vagyok benne, hogy találsz majd valamit

Ezt mondjuk akkor amikor már nem tudunk mit mondani. Biztos valóban így is gondoljuk és nem akarunk ezzel rosszat, de az álláskeresőnek ezt hallani kicsit lekezelő.

Az álláskeresőknek a legfontosabb, hogy ezen időszak alatt tudják, hogy támogatják őket. Ne kérjük számon, csak legyünk ott és segítsünk, ha tudunk önéletrajz átnézéssel, interjúra való felkészüléssel.

Az eredeti cikk a Careerbuiler oldalán jelent meg.