A szabadságolások, nemzeti ünnepek és hosszú hétvégék előtt általában egyfajta kettősség érezhető az irodákban. Egyrészt feltornyosulnak a munkák, mert mindenki még a pihenőidő előtt le akarja tudni a teendőit, ugyanakkor már senkinek sincs kedve dolgozni.
Az ezzel kapcsolatos hangulatot, érzéseket próbáltuk meg szemléltetni az alábbiakban:
Még ezt meg azt!
Az első fázisban még nagyon pörgünk, próbálunk minél több feladatot elvégezni:
Persze, biztos…
Egy bizonyos idő elteltével viszont már nem tudunk és nem is nagyon akarunk figyelni a munkahelyi dolgokra, rájövünk, hogy a világot már úgy sem tudjuk megváltani szabi előtt:
Engedd el!
Aztán elérjük azt a fázist amikor már annyira érezzük a szabadság szelét, hogy teljesen meditatív állapotba csapunk át:
Menjünk – menjünk!
Az utolsó munkanap közeledtével egyre erősödik bennünk a vágy, hogy végre otthagyhassunk mindent és kilépjünk a szabadba:
Szabadság
..és amikor végre eljön a várva-várt pillanat: