Belegondoltál már abba a ténybe, hogy napi szinten, mennyi „szerepben” kell a lehető legjobban teljesítened?! Ebben a cikkünkben kicsit belemélyedünk a szerepek témakörbe és fejtegetjük: Mi is áll ezek mögött a szerepek mögött?
Ha időrendileg haladunk, akkor az egyszerűség kedvéért képzeld azt, hogy egy gyerek vagy, aki iskolába jár. Otthon, a gyerekszerepben szót fogadsz a szüleinek, játszol velük és megfelelsz az elvárásaiknak (rendezett szoba, megírt lecke, jó jegyek). Iskolában, tanulószerepben bele kerülsz egy baráti társaságba, valamint egy tanári környezetbe, és ha úgy van, akkor egy semleges közegbe (utca, busz), amíg eljutsz az iskoláig. Itt már nem csak a játékról szól minden. Nem táncolhatsz az utca közepén és nem énekelhetsz tanóra közben, nem beszélhetsz úgy a tanároddal, mint a barátoddal és fordítva sem. Rengeteg szabály és elvárás, aminek eleget kell tenni, pedig, ahogy írtuk, ez egy egyszerű példa és ezek még csak az általánosabb helyzetek.
Bonyolítsuk tovább a képletet?! Rendben! Nézzük az egyetemista szerepet, amiben lehetséges, hogy kiröppentél az otthoni biztonságos kis környezetből, bele a nagyvilágba. Az egyetem vagy más képzés, amit választottál, már nem úgy követeli meg a teljesítményt, mint egy általános- vagy egy középiskola, mivel a lényeg, hogy görbüljön a jegyed. Teljesen/részben magadra vagy utalva, hogy osztod be az idődet, a pénzedet és, ami a legfontosabb az energiádat. A gyermeki szerepek kibővülnek lakótársi, alkalmazott, sokaknál sportolói szerepekkel, sőt ebben az időszakban feltételezhető párkapcsolat is szintén elég magas prioritást élvez.
És akkor jöjjön az életed leghosszabb időtartama: a felnőttkor. Az összes elvárás ilyenkor éri el a csúcspontot. Gyerekként, tanulóként, beosztottként alárendelt szerepben voltál, könnyebben lehetett hibázni, nem volt akkora súlya a rossz döntéseknek. Felnőttként viszont az összes tapasztalatot, tudást mind át kell adnod vagy szülőként a következő nemzedéknek, vagy főnökként a beosztottjaidnak. Mindeközben sose felejtsd el, hogy nem csak szülő vagy, hanem anyukád és apukád porontya, feltehetően továbbra is beosztott és állandó tanuló, hiszen ebben gyorsuló világban elengedhetetlen, hogy folyamatosan akarj fejlődni, többet és többet tudni. Sőt, apaként, anyaként a diákszerepet úgy kell elfogadni, hogy néha a saját gyerkőcöd a tanárod.
Fontos megemlíteni negatív tényezőként, hogy minél több szerepkört töltesz be a napod során, annál többször szükséges alkalmazkodnod és ez a sok váltás és egyre több és több helyen való megfelelés bizony hosszútávon nagyon stresszes tud lenni. Érdemes figyelni, hogy ne vállald túl magad és csak arra koncentrálj, ami igazán fontos, még ha manapság az is a tendencia, hogy mindél több lábon szükséges állni.
Következtetésképp, ahogy haladunk az idővel egyre több és nagyobb hangsúllyal bíró szerepkörhöz tartozó elvárásnak kell megfelelni, de egyetlen egy szempontot mindig vegyél figyelembe: a saját szereped és elvárásod magaddal szemben. Fusson végig a fejedben: Mi a te célod? Hol akarod, hogy legyen a helyed a világban vagy mások életében? Mik a prioritásaid? Amíg ezekre a kérdésekre van válaszod, addig nem számít, milyen mértékben gyarapszik a különböző szerepek száma a napjaid során.