Passzívabb lesz, aki irodában dolgozik

A munkavállalók nagy része irodában tölti munkaidejét, azaz napi legalább 8-9 órát. Általánosságban jellemző, hogy az irodákban dolgozók mozgásszegény életet élnek, melynek jelei idővel nem csupán szellemileg, de fizikailag is megmutatkoznak. Már nem dőlhetünk hátra abban a biztos tudatban, hogy ezek a statisztikák bizonyára csak amerikai testvéreinkről szólnak. A magyar irodai dolgozók többsége is küzd az elhízással.

Az utóbbi évek hozadékaként az irodai alkalmazottak fokozatosan egyre jobban ellustulnak és egyre mozgásszegényebb életmódot élnek. Önnek is vannak olyan kollégái, akik még pár métert is úgy tesznek meg, hogy inkább a gurulós székkel gördülnek át az asztaltól a nyomtatóig? Persze van, amikor egyszerűbb az irodai telefont használni arra, hogy egy másik szobában lévő kollégával beszéljünk, de nem lehet, hogy az esetek többségében inkább a lustaságunkról van szó?

Táplálkozás tekintetében sokkal egészségesebben étkezünk, mint a ’70es években, de ez mintha mit sem számítana és az elhízottak aránya tovább nő. A folyamat első ránézésre teljes mértékben ellentmondásosnak mondható. Azonban az életstílus időközben olyan mértékben elkényelmesedetté vált, hogy a jelenség egyáltalán nem meglepő.

A ’70es évek óta majd 10 százalékkal növekedett az elhízottak száma, aminek legfőbb oka a mozgásszegény munkastílusban keresendő. Ha végiggondoljuk, akkor az irodai dolgozók többsége reggel megérkezik a munkába, bekapcsolja a gépét és leül a székébe. És egészen a munka végéig ott is maradnak, kisebb megszakításokkal. Sokan még ebédelni sem mennek ki, hanem gyorsan esznek valamit az asztaluknál, jobb esetben a konyhában. Az alkalmazottak többsége ráadásul olyan nyomás alatt van, hogy jobbnak érzik, ha a helyükön maradnak, főleg a válság után, amikor kimondottan nagy kincs, ha valaki meg tudta tartani a munkáját, vagy talált másikat.

Vannak olyan változások is, amik azonban okot adnak a reményre. Megnőtt ugyanis a gyalog és biciklivel közlekedők száma, illetve sokan szánják rá magukat valamilyen rendszeres testmozgásra.

Kétségtelen, hogy nem egytényezős problémakörről van szó, a passzivitás és elhízás elleni harcban a sport, a munka és a közlekedés és a táplálkozás összehangolása a legjobb fegyver. A jelentősége pedig felbecsülhetetlen. A passzivitás hosszú távon igen káros lehet pszichikailag és fizikailag egyaránt. Hosszú távon alulmotiváltságot eredményezhet, illetve rossz kedélyállapotot.