Az utóbbi időben számos platformon kezdtek el foglalkozni a rendszerváltás környékén, a 80-as években született generáció megfigyelésével. A képzőművészektől a szociológusokig, minden területen találkozunk ezzel a problémával. Merthogy problémáról lenne szó? Ezzel a generációval kapcsolatban alapvetően a késői felnőtté válás, a motiválatlanság, a kapcsolati és identitásbeli problémák merülnek fel kérdésként, ami erősen kihat a munkaerőpiacon mutatott jelenlétre is. A nyolcvanas években született generáció ugyanis most kezd el fontossá válni a munkaerőpiacon. A HR Portálon napokban megjelent cikk beszámol egy tanulmányról, amely szerint a fiatalok körében általános trend az egyre tovább húzódó tanulmányi idő, a motiválatlanság, és céltalanság.
A nyolcvanas években született generáció az első olyan nemzedék, amely úgy nőtt fel, hogy életében nem játszott meghatározó szerepet a szocializmus. Az erre a generációra jellemző élethelyzet a kutatók által sokféle új kifejezéssel leírt elhúzódó fiatalkor. Nevezik ezt Pán Péter vagy – az ösztöndíjprogramról – Erasmus-szindrómának, az így élőket ősdiákoknak vagy bumeránggyerekeknek. A lényeg ugyanaz: nem tudnak vagy nem akarnak szembenézni a felnőtté válás nehézségeivel, a felelősségvállalással, rövid távú célokat tűznek maguk elé, akár tíz éven át húzzák egyetemi, főiskolai tanulmányaikat.
A számok beszédesek: a 25 és 34 év közötti magyar nők csaknem 30, a férfiak több mint 40 százaléka még a szüleivel lakik. 1993-ban még a végzősök 98 százaléka szerzett diplomát, 2008-ban már csak 54 százaléka. A kilencvenes évek eleje óta felsőoktatásban részt vevő hallgatók száma három és félszeresére nőtt, de az oklevelet szerzők száma csak a kétszeresére.
Időközben a szülők hozzáállása is megváltozott: már nem várják el a korai önállósulást, nyugodt szívvel engedik vissza gyereküket egy jobb állás megszerzése érdekében az iskolapadba. Gazdaságosabb is, ha a gyerek otthon él, mint ha egy külön élő, de magát eltartani képtelen utódot kellene támogatni. De ez az egzisztenciális függés feszültséget is generál a nemzedékek között.
További nehézség, hogy ha valaki végez, nehezen lel munkára. Hamar rá kell döbbennie, hogy az, amit az iskolában tanult és amit a munkaerőpiac vár tőle, sok esetben távol áll egymástól. Az oktatás nem képes a jelen kihívásaira reagálni, a munkaerőpiac és az egyetemek nincsenek kapcsolatban egymással, egy régi, akadémikus, lexikális tudásfelfogású intézményrendszer próbál munkaerőt képezni egy gyorsan változó, kompetenciaalapú piacra. Akik pedig bekerültek a munka világába, azt tapasztalják, hogy teljesen más, mint amit gyerekkorukban láttak a szüleiken.
Ugyanakkor kevés azoknak a száma, akik tanulmányaik alatt már elkezdenének dolgozni, akár gyakornoki munkát vállalnának, hogy tapasztalatot szerezzenek egy munkahelyen.
Pályakezdők és szakmai gyakorlatot keresők számára is ajánljuk a cvonline.hu-t!
Forrás: HR Portál