5 becsapós kérdés, amivel az interjúztató csőbehúz

Az állásinterjú a legjobb lehetőség arra, hogy meggyőzzük a munkaadót illetve az interjúztatót, hogy mi vagyunk a legalkalmasabb személyek a pozíció betöltésére. Vannak azonban becsapós kérdések, amelyekre nagyon könnyű rossz választ adni.

Az állásinterjú lényege, hogy az interjúztató jobban megismerjen minket. Persze előfordul, hogy a kérdései első ránézésre erre utalnak, de jobban megvizsgálva egyszerűen csak csőbe akar minket húzni – persze csak azért, hogy jobban megismerjen.

Milyen volt a legutóbbi főnöke?

Még ha a hideg szalad végig a hátunkon a legutóbbi főnökünkre gondolva, akkor se kezdjük el kifejteni terrortechnikáit, ne áruljuk el, hogy pszichopata volt, és ha lehet, arra se térjünk ki, hogy a hosszú combú hölgy munkatársakat nagyobb jutalmat adott. Az interjúztató nem kíváncsi arra, hogy milyen volt a legutóbbi főnökünk. Az interjúztató arra kíváncsi, mi hogyan nyilatkozunk a volt főnökünkről.

Amennyiben ugyanis kiteregetjük a szennyest, és belső információkat árulunk el az előző, netán jelenlegi munkahelyünkről, “neadjisten” elkezdjük sározni, az nagyon visszatetsző lesz a velünk szemben ülőnek. Mert vajon az új vállalatunkról és kollégáinkról vajon nem mondunk-e majd hasonlókat másoknak, amivel rontjuk a cég imázsát?

Csak csínján a rosszalló kifejezésekkel, legyünk diszkrétek. Nem kell agyondicsérni az ex főnökünket. Elég, ha elmondjuk, magasak voltak az elvárásai, mi ennek próbáltunk megfelelni, és számot adhatunk a közös munkákról is, melyek sikerrel végződtek.

Hogyan látja magát öt év múlva?

Ez szintén egy sunyi kérdés, mert persze szeretnék, ha őszintén válaszolnál, de ugye neked nem biztos, hogy az az előnyödre válna.
A diszkrimináció vádját elkerülendő nem fogják megkérdezni, hogy van-e gyereked, illetve hogy mikor akarsz, de ha nem vagyunk felkészülve erre a kérdésre, beugorhatunk neki.

Ne kezdj hirtelen fantáziálni az addigra másfél éves kisfiadról! Lehet, hogy három évet szeretnél még eltölteni munkaviszonyban mielőtt gyermeket szülsz, de ezt nem kell az orrukra kötni. Érdemes az ötéves tervbe a céget is belevenni. Ha egy szinttel fentebbi pozíciót említesz az interjúztató cégnél, azzal bizonyítod a megbízhatóságodat, valamint az ambíciódról is képet adhatsz.

Meséljen magáról!

Nos, itt vagy egy nagyon felkészületlen interjúztatóval állsz(ülsz) szemben, vagy pedig ez is egy beugratós kérdés. Erre is érdemes felkészülni időben.

Itt sokszor inkább arra kíváncsiak, milyen kommunikációs képességeink vannak, hogyan beszélünk, miként tudjuk eladni magunkat, mennyire értettük meg, ők mire lehetnek kíváncsiak. És hogy valójában mire kíváncsiak? Ne soroljuk fel tételesen az önéletrajzunk tartalmát. Inkább beszéljünk pár szót a jellemünkről (az elhasznált szavakat mint a kreatív és társai mellőzzük), majd térjünk rá a nagyobb szakmai állomásokra az életünkben, valamint itt a lehetőség, hogy úgy forgassuk a kereket, hogy az egy-egy állomás közötti utat úgy mutassuk be, hogy felkeltsük az interjúztató figyelmét, és a sikereinkről is beszámoljunk. Ilyen lehet, például, hogy: mivel sikerült egy nagyobb projekt megvalósítani, ezért előléptetést kaptunk, esetleg bővítették a tevékenységi körünket.

Ebben a részben rajtunk áll, hogy megragadjuk a figyelmet, és irányítsunk. Használjuk ki!

És mivel a cikk címe szerint 5 becsapós kérdésről volt szó, de mi csak hármat említettünk cikkünkben ;), a Műegyetemi Állásbörze Facebook oldala és látogatóik segítségével még összeszedtünk nem is plusz kettő, hanem plusz három olyan kérdést, amely zavarba hozhat minket az állásinterjún.

Az egyik komment így szól:

Sokszor rákérdeznek a túlórára való hajlandóságra is. Nem feltétlen azért, mert állandóan túlórázni kéne, hanem mert azt akarják tudni, hogy mennyire elkötelezett az illető a munkája iránt. Ha kizárjuk a túlóra gondolatát, akkor az jön le nekik, hogy a munka nekünk csak nyűg, rohanunk haza és csak azért vagyunk bent, hogy elmondhassuk, hogy van munkánk. Ha az ellenkezőjét mondjuk, hogy persze, akármennyit vállalunk, akkor meg az látszik, hogy bármit megtennénk, csak vegyenek már fel valahova, így látják, hogy könnyen kihasználható munkaerő válik belőlünk. Legjobb a középút, vagyis ha a munka jellege éppen megkívánja, természetesen vállaljuk, de ha a 8 óra alatt is végzünk a ránk bízott feladattal, akkor miért kéne túlórázni?

A hölgynek teljesen igaza van, nem szabad ugyanis soha azonnal kizárni a túlóra lehetőségét, különösen nem az első interjún, de túlzottan engedékenynek sem érdemes lenni. Jó, ha egy ehhez hasonló választ fogalmazunk meg: “Teljesen elképzelhetőnek tartom, hogy lesz olyan helyzet, feladat, amiért érdemes bent maradni tovább. És nem csak a határidők miatt. Egy feladat nem a munkaidő végével ér véget. De úgy gondolom, a 8 órás munkanap alatt el kell tudni végezni az aznapi feladatokat.”

A következő kommentelő szintén fogós kérdésbe futott bele:
Engem azzal a kérdéssel fogtak meg, hogy: A jelenlegi munkáltatója tudja, hogy állást keres és interjúkra jár?
Itt szerintem az őszinte válasz a legjobb, mert bármibe beleláthatnak bármit. Ha azt mondod nem, akkor gondolhatják azt, hogy ha majd náluk dolgozol akkor is ilyen “sunyin” fogsz lelépni. De ha azt mondod igen, akkor meg szerintem szintén nem tartanának elég komoly munkavállalónak. Én azt mondtam, hogy nem, de a réginél már elfogytak a kihívások, ezért váltanék.

Nagyon fontos az őszinteség, hiszen az állásinterjú alatt már elkezdődik a bizalomépítés. Mivel várható az interjún a “Miért akar váltani” kérdés, ennek összhangban kell lennie azzal, amit arról mond, mit tud álláskereséséről jelenlegi munkáltatója. Amennyiben munkaviszonyban van, és így keres állást – ahogy a munkavállalók közel fele teszi ezt- készüljön fel erre is. Ha lehet, a személyes indokokról ne beszéljünk. Tereljük szakmai irányba a beszélgetést, némileg hízelegve is a következő munkaadónknak azzal, hogy az ő vállalatát találjuk megfelelőnek arra, hogy kiteljesedhessünk, kamatoztathassuk a megszerzett tudásunkat, és hogy olyan felelősségű munkát végezzünk, amilyet szeretnénk.

A plusz egy becsapós kérdésünk igazából nem is egy, hanem elég sok. Érdemes ezeket a kérdéseket is átgondolni, és már állásinterjú előtt felkészülni rájuk:

Kaptam már 1-2 “kedves” kérdést: – Miért szeretné elhagyni / lecserélni jelenlegi munkaadóját? – Miért jelentkezett erre a pozícióra, mi érdekli benne leginkább? – Ön szerint mit tudna elérni ebben a pozícióban, min változtatna? – Mik a rövid és hosszútávú céljai? – Kitől tanulta a legfontosabb dolgot az életében, mi volt az és miért az a legfontosabb? – Mi a legfontosabb dolog, ami miatt úgy dönt, hogy elfogad egy állást vagy munkahelyet vált? – Milyen képességeit fejlesztené? – Mit kedvel a mostani / legutóbbi főnökében? – És a kedvencem: Ön szerint, miben kellene a főnökének fejlődnie? – és ami a légrázósabb: hajlandó-e lakóhelyet váltani, elköltözni vidékre vagy külföldre több évre?

Sok sikert a következő állásinterjúhoz!