Sok magyar dolgozott 2025-ben is az EU-ban. Számukra és a külföldi munkavállalást még csak fontolgatók számára is döntő fontosságú az uniós minimálbérek nagysága.
Az Európai Unióban továbbra sem vezettek be egységes minimálbért, így – a kereseti lehetőségeket tekintve – jelentős különbségek voltak ebben az évben is a tagállamok között. Mivel a magyarok többsége Nyugaton próbált szerencsét, így az összefoglalómban elsősorban erre a területre térek ki.
Az Eurostat szerint 2024-hez képest az idén változatlan volt a sorrend a dobogón: az első helyen álló Luxemburgot (€ 2704) Írország (€ 2282) és Hollandia (€ 2246) követte. Ahol még szintén 2000 euró feletti volt a bruttó összeg: Németország, Belgium és Franciaország. Hollandiával kapcsolatban annyit hozzátennék, hogy a fenti fizetést egy kissé kevésnek érzem a valósághoz képest. Nem egyszerű ugyan a számítás, és nem ismerem az Eurostat kalkulációjának részletes módszertanát, de a havi átlagnak véleményem szerint valamivel magasabbnak kellett lennie, amennyiben heti negyven (és nem harminchat) órában foglalkoztatták a munkavállalót. Ez a tagállam ennek megfelelően akár második is lehetett volna a sorban.
Vigyázat: könnyű félreértelmezni az adatokat!
Mindig elmondom, hogy a fenti elemzés nem teljes, sőt, a felületes olvasó téves következtetéseket is levonhat. Ezek csak számok, amelyek semmit nem mondanak el arról, hogy meg lehet-e élni ebből a pénzből az adott országban. Például, ha egy fiktív államban 3000 euró lenne a minimálbér, de mondjuk 2900-ért lehetne lakást bérelni, akkor ott – az egymillió forint feletti jövedelem ellenére – igen alacsony lenne az életszinvonal. Hasonlóan rosszul járnánk, ha a képzeletbeli országban magas adókat szavazna meg a parlament, és ezek levonása után 1450 euró maradna csak a kezünkben.
Hogyan tudunk akkor kiigazodni a számok között?
Szerencsére erre is gondoltak a statisztikusok: erre való az a táblázat, amelyik a keresetek vásárlóerő-egység szerinti értékét mutatja. Luxemburg ebben az összevetésben is az élen állt, a harmadik pedig itt is Hollandia lett. Az első táblázatban második Írország azonban az ötödik helyre esett vissza, igaz tavaly még a hatodikon állt. Helyére másodikként Németország került. Belgium itt is jól teljesített (4.)
Elmondhatjuk tehát, hogy a Benelux államok mindkét kimutatás szerint jó választásnak tűntek. Ugyanez volt igaz Németországra is.
Mire érdemes még figyelni?
Nem mindenhol volt (és továbbra sem létezik) a minimálbér vagy nem az általunk megszokott módon.
Aki a témához kapcsolódó táblázatokat tanulmányozza, annak érdemes még két dolgot figyelembe vennie. Az egyik, hogy Ausztriában, Olaszországban, Dániában, Finnországban és Svédországban nincsen minimálbér. A másik: egy esetlegesen csábító kereseti lehetőség csak bizonyos feltételekkel jár.
Az utóbbi megállapítás kapcsán Hollandiára mindenképpen érdemes kitérni – nemcsak, mert mindkét összehasonlításban előkelő másodikként szerepelt, hanem, mert sok honfitársunk próbál ott munkát keresni. Jó tudni, hogy a Benelux államban nem legalacsonyabb havi összeget határoztak meg, hanem minimálórabért. Ezért a fent említett szám nem teljesen pontos. A fizetés nagysága függ a ledolgozott órák számától, amit az is befolyásol például, hogy hány (munka)napos a hónap. Emellett azt is meg kell jegyezni, hogy ez az összeg csupán huszonegyéves kortól illet meg minket. Az alatt az életkortól függően csökken a jövedelem, és tizennyolc évesen csupán a maximum felét kötelező kifizetni az alkalmazottnak. Tehát leginkább huszonegyéves kortól éri meg kint dolgozni.
Külföldi munkavállaláson gondolkodók számára a fentiek tanulsága, hogy a minimálbért ne csak egy pénzösszegként értelmezzük, hanem nézzünk utána annak is, hogy az valójában mennyit ér a mindennapi életben, és milyen feltételek teljesülésével kaphatjuk meg. Ha alaposan tájékozódunk, hatékonyabban tudjuk kiválasztani a célországot.
Források:
https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Minimum_wage_statistics
https://www.rijksoverheid.nl/onderwerpen/minimumloon/bedragen-minimumloon/bedragen-minimumloon-2025
Sudár Ágnes
Karriercoachként elsősorban multinacionális vállalatoknál való és EU-s munkavállalásra szakosodva segítem a klienseimet az álláskeresés és -pályázat során. Kiemelt területeim a Project Management, Credit, Internal Control és az ügyfélszolgálat. Tizennégy évig dolgoztam nemzetközi cégeknél, ahol állásinterjút is vezettem és tréningeket is tartottam. Németül, hollandul, angolul és spanyolul beszélek, nyelvtanárként és trénerként is támogatom a hozzám fordulókat.