Ha meghívták állásinterjúra, az azt jelenti, hogy a CV-je alapján megfelelő lehet az álláskereső az adott állásra, azaz innentől minden az állásinterjún múlik.
Ez olyan nyomás, amiben sok álláskereső összeomlik, izgul, nem tudja hozni azt a szintet, amit elvár magától, és amiről feltételezi, hogy elvárják tőle.
Ezért egy tévedést szeretnék eloszlatni: az állásinterjún nem ahhoz fogják mérni a szereplésedet, amit te vársz magadtól (minden jelölt maximalista), hanem azt, amit ők várnak egy leendő kollégától: udvariasság, határozott fellépés, lelkesedés, releváns válaszok. Előfordult már, hogy egy-egy álláskereső letörve hívott fel, hogy úgy érzik, nem sikerült az interjújuk. Aztán állásajánlatot kaptak ugyanonnan, azaz rosszul mérték fel a saját teljesítményüket. Kishitűség, önbizalomhiány az álláskereső legnagyobb ellensége egy állásinterjún. Magaddal szemben egyetlen elvárást támassz: tegyél meg mindent, amit lehet, és az elég lesz. Az interjúztató azt fogja értékelni, amit nyújtasz, nem azt, amit nyújtani szerettél volna (mert azt ő nem tudja, milyen terveid voltak az interjúval kapcsolatban).
Légy lelkes!
A munkáltató úgy gondolja, hogy egy jelölt, aki dolgozni akar és náluk, és ezt el is tudja mondani, meg tudja indokolni megfelelő stílusban, az meggyőző lesz. Az állásközvetítők is olyan jelöltet ajánlanak szívesen a munkáltató ügyfelüknek, aki valóban akarja az adott állást. A „na jó, nézzük meg”, ill. „ha nincs más, ez is jó” hozzáállás nem lesz megfelelő.
ÉRDEKES: Karriergyilkos döntések az álláskeresésben
Legyen közlendőd az interjúztató számára!
Sajnos tele vannak az internetes oldalak sablonos „jó válaszokkal” az általános interjúkérdésekre, de a leendő munkáltatód nem arra kíváncsi, mennyire tudtad ezeket megtanulni. Ellenben szívesen veszi, ha elmondod, miért szereted a munkádat, mit gondolsz a szakmád fejlődéséről, és főleg: mi fontos számodra a munkában, a munkahelyen, a szakmai fejlődésben.
Érdemes mesélned a munkamorálodról, munkaszokásaidról: a rutinosságod mutatja, ha elmondod, hogy hogyan jegyzetelsz, hogyan osztod be az idődet, a feladataidat hogyan priorizálod, hogyan kérsz segítséget kollégától, főnöktől, ha elakadsz a feladat megoldásában, hogyan kezeled a problémát, hogyan ismerteted a főnökkel a felmerült problémát. (pl. megoldási javaslatod lesz-e hozzá?)
Légy határozott!
Ne félj nemet mondani, ha olyasmit kérnek, amit nem érzel korrektnek (pl. üzleti titkokról kérdeznek, üzleti kapcsolataid kiadására kérnek, egy „közös ismerős”, jellemzően volt főnököd, kollégád jellemzésére kérnek.) Az ilyen kérdés nem feltétlenül a kérdező inkorrekt magatartására utal: a te korrektségedet szeretné ezzel felmérni. Az elutasítást is udvariasan kell megtenni, mert az jellemez igazán téged, hogyan mondasz nemet valamire. Felháborodni, megsértődni nem szabad, határozott, udvarias elutasítás pozitív képet adhat rólad.
Találd meg az alkalmat!
Mint minden társalgásban, itt is meg kell találni azokat a lehetőségeket, amikor elmondhatod, amit el szeretnél. Egy-egy kérdésre kifejtős választ lehet adni, hozzá lehet illeszteni egy-egy kapcsolódó gondolatot, így nem csak egy kellemetlen kérdezz-felelek lesz az állásinterjú, hanem egy valóban egymás megismerésére szolgáló beszélgetés.