Állást találni lépésről lépésre

Tavaly nyáron tanulmányaim befejezése után kerestem állást, főként Budapesten, de az ország egész területére kiterjedően is. Eleinte, az első száz állásajánlatnál be sem hívtak interjúra, amikor rájöttem, hogy esetleg ez a vidéki lakhely feltüntetése miatt fordulhat elő.

Később, olvasva a fórumokat, folyamatosan fejlesztettem az önéletrajzom, eleinte a cím javításával, majd munkagyakorlatok megjelölésével. Mert bármennyire is hihetetlen, ha a pozícióhoz nem is illeszkedik a gyakorlati helyszín, mégis azt kelti tapasztalataim szerint a munkaadóban, hogy az álláskereső munkához való viszonya már régóta kialakult.
Esetemben pultos gyakorlattól kezdve, ügyfélszolgálat, értékesítés, iroda egyaránt előfordult, természetesen mind tanulmányaim során részmunkaidőben. Ezt fontosnak tartottam megosztani, mivel főként könyvelői, pénzügyi területre jelentkeztem, ahová nincs, vagy csak minimálisan van szükség ezekre a gyakorlatokra.

Következő időszakban (kb. egy hónappal később) már néhány állásinterjún is megfordultam, ahol többnyire elég gyakorlatlanul egyszerűen a személyiségemmel próbáltam megszerezni a pozíciót. Utána olvastam a cégnek, tudtam mit szeretnék, további fejlődési lehetőségeimet is elmondtam, tehát azt hittem minden sikerülhet. Végül sajnos az egyik fő személyiségjegyem ,,győzedelmeskedett” az állásinterjúk során; a bizonytalanság. Sajnos bizonyára a munkaadók is érezték ezt rajtam, és ki akarna egy örökké kétkedő személlyel dolgozni?

Végül a nagy áttörést az egyik cégnél kötelező grafológiai vizsgálat eredményezte, ahol minden kompetenciámat értékelték.
Ez amiatt is hasznos volt, mert ezáltal én is jobban láthattam, mit erősítsek, és miben érezhetem magam magabiztosnak.
Nem lett rossz eredménye, de sajnos csak második helyen végeztem, és mire a pozíciót elnyerő hölgyről bebizonyosodott, hogy mégsem megfelelő, addigra már a jelenlegi munkahelyemen voltam.

De szeretném még a köztes időszakot is elmondani, hátha mások hasznára válik.
A grafológia alapján ismét átszerkesztettem az önéletrajzom kiemelve a főbb erősségeket. Ilyen kompetenciák pl. a szokásosak, szorgalom, precizitás, munkához való hozzáállás. Úgy gondolom, hogy az elemzés alapján egyszerűen érthető, kifejező önéletrajzot sikerült összeállítanom. De erről tanúskodtak az állásinterjúk is.
Ekkor meg kell jegyeznem, kb. a 200. jelentkezésnél jártam. 2 hónap leforgása alatt.
Szinte minden héten jártam állásinterjúkra, az igényeimet csökkentettem, a végzettségemnek megfelelő munka sem volt cél, a megfelelő fizetés pedig még inkább csökkent a jelentkezések által.

Sok energiát kellett belefektetni, mivel időközben a második körös interjúkra gyakran projektmunkával kellett készülni, ami elég sok kutatómunkát is igényelt. Közben persze olvastam fórumokat, blogokat, tanácsokat. Sok helyen tanácsolják például, hogy tanuljuk meg az állásinterjú szövegét. Nagy vonalakban persze, hogy ne betanult mondatokként hangozzon. Végül ezt is bevettem a szokások közé, és csodálatom ellenére bevált módszerként tekintek vissza rá.
Hiszen felkészültem a nehéz kérdésekből, melyeknél eddig meglepődtem és válaszoltam, ami adott pillanatban eszembe jutott. Természetesen ahogy kiléptem az utcára sokkal jobb ötleteim születtek válaszként.
Ezután mindig tudtam mit várnak tőlem, és mi áll legközelebb hozzám, hogyan mondjam el, hogy miért szeretnék gyárban dolgozni pénzügyi végzettségemmel. És miért szeretnék természettudományi diplomát a könyvvitelhez.

Nehéz volt, de végül minden kérdésre tudtam a pontos választ és minden interjúra felkészülten érkeztem.
Három hónap álláskeresés, 300-350 elküldött jelentkezés, folyamatos formázás, gyakorlat, minimálbérre lecsökkentett bérigény után mégis könyvelő pozícióra kerültem. Természetesen nem álmaim fizetéséért, és nem vezető pozícióba nagy multi céghez. Viszont úgy gondolom, hogy aki nem elégszik meg a kisebb lehetőségekkel nem szerezheti meg a kellő tapasztalatot a nagyobb felelőséggel járó pozíciókhoz. Hiszen sokan tudjuk, hogy akik beosztottként sosem dolgoztak, és azonnal vezető pozícióba kerülnek sosem fogják érteni a beosztottak munkakörét. Ez pedig folyamatos munkahelyi konfliktusokhoz vezet.

Utolsó sorokként én csak annyit javasolnék mindenkinek, hogy ha nehéz helyzetben van valóban, adja fel egy időre az álmait, és igényeit, próbáljon meg minden lehetőséget megragadni, amit talál. És akár rendszerezve, akár öntudatlanul változtasson is a cél elérése érdekében. Minden motivációs levelet, mindig át kell írni, és persze nem árt néha egy kis önbizalomtréning sem, hiszen ha magunk nem hisszük el, hogy alkalmasok vagyunk a pozícióra, a munkaadónk sem fogja.
Ehhez sok segítséget tudnak nyújtani a környezetünkben élő emberek, tehát az álláskeresés ideje alatt is építsünk kapcsolatokat, a későbbiekben is fontos lesz, ha számíthatunk rájuk.

Tisztelettel,

Beáta