Diplomaadó az agyelszívás ellen?

Ha a parlament rábólint a felsőoktatási törvény tervezetére, akár évi másfél-kétmillió forintot is fizethetnek az állami ösztöndíjas helyekről kiszoruló egyetemisták. Ugyanakkor azok sem járnának jól, akiket támogatna az állam, mert ha külföldre viszik a tudásukat, ki kell fizetniük az oklevél árát. Az oktatókutató szerint ez minden közgazdasági és oktatáselméleti megközelítéssel szembe megy, de a “diplomaadót” az egyetemisták is logikátlannak tartják.

Mitől függ majd a “diplomaadó”?

Aki külföldre viszi diplomáját, fizessen! – így küzd az agyelszívás ellen a kormány. A várhatóan november elején Parlament elé kerülő felsőoktatási törvény része lesz ugyanis a “diplomaadó” – erősítette meg Dux László a HR Portálnak. Ez annyit jelent, hogy az állam a jövőben szerződést kötne az állami ösztöndíjjal finanszírozott képzésben részt vevő hallgatókkal, így ha ők külföldön vállalnának munkát a diploma megszerzése után, akkor
a képzés költségét vissza kellene fizetniük. – A törvény várhatóan 2012 szeptemberétől lép életbe. A szerződések pontos tartalmi meghatározása azonban még nem történt meg.

A részleteket rendelet szabályozza majd, kidolgozása más tárcákkal közös feladat lesz – mondta a felsőoktatási helyettes államtitkár. Tehát továbbra is homály fedi, hogy mely szakmákban, mennyi ideig kell majd itthon tartózkodni. – Számos szempontot mérlegelünk majd ezek kialakításakor, ilyen lehet a képzés költsége, időtartama, a hazai elhelyezkedés lehetősége és a szakemberhiány is – közölte Dux László. – Viszont a hangsúly nem a visszafizetésen van. Célunk, hogy a végzettek itthon hasznosítsák tudásukat, közvetlenül azt a közösséget szolgálva, amelynek diplomájukat egyrészről köszönhetik. Ettől a lépéstől a közpénzen megszerzett tudás hazai hasznosulását, egyes területeken a szakember elvándorlás csökkentését várjuk. A nemzetközi tapasztalatszerzést, tanulmányokat semmiképpen nem kívánjuk akadályozni – jelentette ki.

Felsőoktatás-finanszírozás – globális és lokális kihívások

A hazai oktatásirányítás a közelmúltban – az átstrukturálódó gazdaság teherviselő – képességének beszűkülése, a közösségi kiadások kemény korlátozottsága következtében – elodázhatatlan lépésekre kényszerült a fejlett európai országokhoz hasonlóan. Egyre nagyobb hangsúly kerül a szervezet-racionalizálás, a finanszírozás és a költséghatékonysági kérdésekre, a térítési díjakkal kapcsolatos politikára, az intézményi gazdálkodási formák korszerűsítésére, a felsőoktatási rendszer hosszú távú szabályozására – fogalmaz állásfoglalásban Dr. Eszik Zoltán.

Az oktatáskutató ugyanakkor úgy látja, ha a piacgazdaság szerves részének tekintjük a felsőoktatást, aszerint kellene irányítani. Noha nem tartja szerencsésnek, hogy a felsőoktatásra fordított közkiadásokat alárendelik az átfogóbb kormányzati politikának, mely az adóterhek csökkentését a közkiadások egyidejű lefaragásával kapcsolja össze, de ezt tudomásul lehet venni.

A külföldi munkavállalás korlátozása pedig például minden (elemi) közgazdasági és oktatáselméleti megközelítéssel szembe megy – véli Eszik Zoltán. Kiemelte: nem egy országot mentettek már meg állampolgárainak a valutában történt hazautalásai. Ezek közül egyesek most – a gazdasági válság idején – is élvezik ennek a kiegyensúlyozó erejét, s jól láthatóan növekednek (pl. Törökország, Lengyelország). Ráadásul – folytatja – a tervezett intézkedések nem szolgálják a felsőoktatás támogatás hatékonyságát sem, mert a rendszer többek között nem biztosítja az átláthatóságot, a hozzáférhetőséget, a széleskörű elfogadottságot, a méltányosságot, és a diverzifikációt.

A diákok fizetésemeléssel állítanák meg az agyelszívást

A megkérdezett hallgatók magasabb fizetés és perspektívák biztosításával akadályoznák meg az elvándorlást, nem a külföldi munka korlátozásával. Úgy vélik, csak előnnyel jár, ha világot lát egy diák. A nyelvtudás, munka-és élettapasztalat mellett szélesedik látókörük, melyet később itthon kamatoztathatnak. Mert miként Dia, a 24 éves ELTE-hallgató fogalmazott: úgy is hazajönnek egy-két év után. A honvágy ugyanis nagyobb húzóerő, mint a nyugati életszínvonal iránti vágy. – Megfelelő, a jelenleginél magasabb fizetésekre nincsen reális esély a gazdaság megerősödése, versenyképességének javulása nélkül. Ez utóbbi viszont csak akkor várható, ha a közpénzen kiképzett szakemberek tudása minél nagyobb mértékben idehaza, vagy ha külföldön, akkor a magyar nemzet, a magyar gazdaság érdekében hasznosul – reagált a magasabb fizetést firtató felvetésekre a helyettes államtitkár.

A 29 éves építőmérnöknek tanuló Edit véleménye szerint jogos, hogy viszonozzák valamivel taníttatásukat a társadalomnak, a módszert azonban abszurdnak nevezte. A végzős BME-hallgató megérti, hogy valahogy itthon kell tartani a diplomásokat, de ő inkább a szellemi munkát végzők fizetésének emelését javasolja. – Tegyék a szellemi munkát végzőket érdekeltté a hazai munkavállalásra! Teljesen aránytalan és igazságtalan, hogy egy szaki többszörösét viszi haza egy orvos fizetésének – fogalmaz Edit, aki azt elismeri, hogy az ő szakmájában viszonylag jól lehet keresni, ettől függetlenül értéktelennek tartja a diplomákat. – Ha 18 éves lennék, sminkmesternek vagy virágkötőnek tanulnék, az egyetemet pedig messze elkerülném – mondja a már évek óta diákmunkát végző BME-hallgató. Edit egyébként nem túl bizakodó a diplomaadó behajtását illetően, hiszen – mint fogalmazott – a diákhitel kifizettetése is akadozik a külföldre pályázóknál.

– Az állam ezen lépése logikátlan és elveszi a fiatalok kedvét a tanulástól, miközben a jövőképüket is lerombolja – kontráz rá az ELTE végzős diákja is. – Örülök, hogy már csak egy szakdolgozat választ el a diplomámtól, mert nem biztos, hogy belevágnék, ha most állnék az egyetem kapujában.

Súlyos következményekkel jár a felsőoktatási törvény

Semjén András közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének főmunkatársa úgy fogalmazott, komoly finanszírozási problémát okoz majd az egyetemeknek és főiskoláknak a változtatások nyomán leapadó hallgatói létszám. A Magyar Rektori Konferencia (MRK) is bírálta a felsőoktatási törvény ezen részét. Bódis József, az MRK elnöke, egyben a Pécsi Tudományegyetem rektora úgy fogalmazott, a legfőbb veszély abban rejlik, hogy ennek hatására a legfelkészültebb diákok jelentős része az állam ilyen irányú szerződési ajánlata helyett kapásból valamelyik külföldi egyetemet választja.

– Hiszen tudjuk, az a hallgató, aki tanulmánya egészét külföldön folytatja, az jellemzően ott is marad – mondta Bódis. A Pécsi Tudományegyetem rektora szerint ennek a kérdésnek minden vonatkozását – jogi, közgazdasági, európai összefüggéseit – alaposan meg kell vizsgálni. – Ezek vizsgálata jelenleg is folyik, az eredmények alapján határozzuk majd meg a részletes szabályozást – reagált Dux László a rektor javaslatára.

HR Portál