Állásinterjún gyakran előfordulhat, hogy az asztal túlsó feléről valamilyen megfogalmazással a gyengeségekről vagy erősségekről faggatnak minket. Van, hogy konkrétan egy gyengeség kihangsúlyozására irányul a kérdés, van, hogy felsorolást kell adnunk erősségeinkről, és van, hogy történeteket is mesélni kell velük kapcsolatban – a személyes gyengeségek és erősségek egy népszerű kérdéskör az állásinterjún. Épp ezért, nem árt, ha számítunk rá, és az sem mindegy, milyen válaszokkal rukkolunk elő.
Mivel ez egy bevett kérdés az állásinterjúk világában, rengeteg klisés és közhelyes válasz is tartozik hozzá. Az alapvető hiba amit el lehet követni, az a nyers felsorolás, amit közvetlen követ a lesokkolás, ami az önismeret hiányáról is tanúskodhat.
Viszonylag kevés olyan dolog van, amivel kézzelfoghatóan lehet készülni egy interjúra – ha viszont már van egy adott pontunk, akkor jobb, ha élünk is a lehetőséggel. De hogyan is tegyük ezt? Hogyan fordítsuk előnyünkké azt, hogy jól ismerünk egy kérdéstípust?
Tervezés vs. improvizálás
Sokan tudják be állásinterjús bukásukat – vagy valamelyik interjú alatt történt kellemetlen mélypontot – az izgulásnak, vagy a hirtelen jött kisebb sokknak. Ennek megoldásaképp pedig megpróbálnak előre eltervezni minden apró részletet. Ennek eredménye csupán annyi lesz, hogy ugyanúgy megmarad az aggódás (vajon minden az elképzeltek szerint megy?), mellé pedig még hozzáadódik a nem természetes (kvázi betanult) stílus, és a monoton, száraz szöveg.
Egy állásinterjúra nem lehet 100%-osan felkészülni – és nem is érdemes ezt megpróbálni -, hiszen nem tudjuk milyen szituációban leszünk, nem látjuk előre az interjúztató személyét, és még a kérdéseket sem ismerjük. Legalábbis, nem mindegyiket.
Aki már legalább kétszer-háromszor járt állásinterjún, tudhatja, hogy vannak típuskérdések.
Ha pedig az illető számít néhány kérdésre, akarva-akaratlanul is pörögni fog az agya a lehetséges válaszokon. Ha pedig ez történik, akkor már jobb, ha akarva történik, és átgondol néhány lehetőséget, együtt néhány biztosan kizárt válasszal. (Itt találhatsz további gyakran előkerülő kérdéseket!)
A gyengeség-erősség kérdése például tipikus interjús kérdés. Több formában is megjelenhet, például:
- Mi az Ön legnagyobb gyengesége?
- Mik az Önre jellemző pozitív és negatív jellemvonások?
- Mondjon önmagáról néhány jó és rossz tulajdonságot!
- Áruljon el magáról 3 erősséget és 3 gyengeséget!
Egy örök, személyiségtípusok közti ütközés marad a “tervező” és a “rögtönző” közti szembenállás – bár a legtöbb ember bekategorizálja magát valamelyik szélsőségbe, a legeredményesebb út valahol a kettő közt van.
Természetesen nem lehet úgy állásinterjúra menni, hogy semmi lélekbeli felkészülés nincs mögötte, de az sem megoldás, ha minden eshetőségre megpróbálunk tervet felállítani. Sokkal nagyobb nyugodtságot úgysem fog eredményezni, és egyik HR-est sem kápráztat el egy felolvasott szöveg.
… állásinterjú előtt
Ahogy azt már említettem is, betanulni teljesen felesleges a válaszokat, ha viszont felkészülünk, nem ér minket váratlanul ez a tényleg nagyon tipikus és gyakori kérdés. A “Mi az ön erőssége?” egy olyan kérdés, ami bár nagyon alap önismereti témát feszeget, mégis rengeteg időt lehet eltölteni amíg ezen gondolkozunk. Ahhoz, hogy az állásinterjún is szofisztikált, komplex, mégis érthető választ tudjuk adni, érdemes is bele fektetni ezt az időt.
Hogyan készüljek erre a kérdésre?
- Lista, brainstorming: avagy, vesd papírra. A leírt szavak közül maximum egyet-kettőt ajánlott betanulni kulcspontnak, a többi ezek után már úgyis beugrik interjú közben.
- Példák: Mivel gyakran megkérhetnek arra is, hogy a felhozott tulajdonságokat példával támasszuk alá, nem rossz ötlet alapból egy (vagy néhány) elmesélhető esetből kiindulni, és azon keresztül felvázolni pár pozitív vagy negatív tulajdonságot.
- Ismerősök, barátok: Ha belülről nem látjuk elég jól magunkat, akkor a legkézenfekvőbb megoldás külsős szemlélő segítségét kérni, és megkérni őket, hogy hangsúlyozzák ki pár szóval jó és rossz tulajdonságainkat. Fontos, hogy őszinte személyt válasszunk!
- “Fiktív barátok”: Ha nem szeretnénk túl sok időt fordítani rá, vagy ismerősöket zaklatni ezzel, az is elég lehet, ha csak feltesszük magunknak a kérdést, hogy egy konkrét személy (aki jól ismer minket, tehát legjobb barát, testvér, családtag) miket mondana gyengeségnek és erősségnek.
Ha “jól” szeretnél válaszolni erre a kérdésre, itt további nyolc tippről olvashatsz!
… állásinterjú alatt
A legrosszabb, ami megtörténhet (igazából bármelyik kérdésnél), az a sokk, és a lefagyás. Innentől nincs menekvés, borul a kiállás, a magabiztosság, és rosszabb esetben ezek miatt az egész állásinterjú is meghiúsul. Senki sem szeretne olyannal együtt dolgozni, aki zavarba jön és csaknem összeomlik, ha magáról kell mesélnie.
Az előző bekezdésben leírt minimális felkészülés segíthet erre, egyfajta mankóként szolgálhat, viszont ébernek kell lenni az interjú alatt is.
Nem szégyen végiggondolni néhány néma másodpercben egy kérdést, hogy utána egy kifinomult válasszal álljunk elő.
Tökéletes válasz nincs, csak olyan, ami leginkább tükröz minket.
Fontos, hogy ne csak szavakkal dobálózzunk: adjunk indoklást, példát hozzá, akár magánéletből, akár korábbi munkahelyről (ha nincs, iskolából, egyetemről). Jelzőket egymás után mondani bárki tud, ez nem fest le jól egy személyt.
Olyan erősséget vagy gyengeséget mondjunk, ami releváns az álláshoz. Aki például kávézóban készül barista lenni, annak felesleges a prezentációs képességeivel kezdenie. Ugyanez viszont kulcsfontosságú lehet például egy PR-os vagy értékesítői pozíciónál.
Kerüljük a közhelyeket. “Maximalista vagyok, mindig minden körülmények közt kihozom magamból és a többiekből a legtöbbet” – az interjúztatók már azelőtt unják ezt a sablon-kijelentést, hogy kimondanánk. Ha valóban be akarjuk hozni a képbe a maximalista jellemvonást, adjunk neki megfelelő tálalást, körítést: hozzunk fel szituációkat, példákat, amikor ez a maximalizmus hasznunkra vált! Még egy általános példa (mondjuk: segítette a csapatomat x és y feladat leadásakor) is jobb, mintha abszolút nem tudnánk alátámasztani.
Szintén kerülendő az olyan önmagasztaló kijelentés mint például a “néha már túlságosan magabiztos vagyok”. A cég egy reális képet akar kapni az interjúvoltról, nem pedig egy ideált akar hallani. Ezzel konkrétan negatív pontot szerzünk egy pozitív tulajdonsággal. Holott lehetne fordítva is: pozitív pontot szerezni negatív tulajdonsággal.
Megéri az őszinteség?
Ha gyengeségekről mesélünk az interjún, jogosan merülhet fel annak a komoly félelme, hogy túl sokat árulunk el magunkról, túl őszinték vagyunk, és bukjuk az interjút emiatt.
Minden létező élethelyzetben ott kísérti az embert az a gondolat, hogy mennyivel jobb lenne minden, ha valami valóságtól eltérőt mondana, hazudna, vagy csak kicsit kiszínezné a dolgokat.
Természetesen ha valaki jó az ilyenekben, akkor gond nélkül átverheti magát és az interjúztatóját is – viszont elég magas a rizikófaktora, hogy vagy egy második körös gyakorlati interjún éri a bukás, vagy pedig már a rosszabb esetben érik csalódások vagy a környezete, vagy saját teljesítménye miatt.
A valóság kiszínezése helyett sokkal jobb ötlet, ha őszinteségünket hasznosítjuk.
Egy sokkal emberségesebb kép alakul ki az asztal túlsó felén rólunk, ha nem rejtjük el a hibáinkat. Természetesen a nagyobb hangsúly maradjon az előnyökön, de ha a gyengeségeinkről kérdeznek, akkor is tudjunk mit mesélni. Ne szabotáljuk saját lehetőségünk, de mutassuk meg, hogy mi az amiben még fejlődnünk kell. És ha már itt tartunk, épp így lehet ezeket a kellemetlen részleteket előnyünkké fordítani: a negatív tulajdonságok felvezetése után tegyük hozzá, hogy hogyan szeretnénk fejlődni, hogyan szeretnénk megváltoztatni ezeket a rossz tulajdonságainkat. Itt meglesz az őszinteségfaktor is, és személyes ambícióinkból is tudunk mutatni egy keveset.
