Mire kell készülnünk, ha elküldtük a jelentkezésünket? Hogyan „csekkolnak le” minket a HR-esek az interneten? A HR-esek is emberek, a HR-esek is kíváncsiak. De hogyan „leskelődnek” utánunk, miért teszik, és mi az, amit figyelnek?
A HR-es, miután megkapta az önéletrajzodat, és megnézte, szakmailag alkalmasak vagy-e az állásra, szinte minden esetben meggugliz, azaz megpróbálja a legtöbb információt begyűjteni rólad – az interneten. Amikor a jelentkezések nagy része interneten zajlik, nem kell csodálkozni azon sem, hogy a felvételi ellenőrző folyamatba is kevesebb telefonhívás kerül.
Azt tudni kell, hogy amikor a HR-esek rád keresnek a neten, akkor nem a rossz szándék vezérli őket, nem hibákat, titkokat akarnak találni, egyszerűen csak a kiválasztási folyamatot optimalizálják: tehát azt akarják tudni, Te vagy-e a legmegfelelőbb jelölt az adott pozícióra.
De mi érdekli őket és mit néznek meg?
Magyarországon már 450.000 felhasználója van a LinkedInnek, a legprofesszionálisabb közösségi háló, ahol egyértelműen a kapcsolatépítés a cél. De vajon melyek azok a részei a LinkedIn profilunknak, amelyek érdekesek a HR-esek számára?
Érdekes: LinkedIn – Kihozod belőle a maximumot?
A LinkedInen minden fontos. Akkor tűnünk komoly álláskeresőnek, hogy ha kellően foglalkozunk profilunkkal – Aktualizáljuk, felvesszük a projektjeinket. Fontos, hogy a profilunk ne térjen el elküldött önéletrajzunktól, kellő részletességgel legyen kitöltve, a kép pedig elég hivatalos legyen.
A HR-esek az ajánlásokat, azaz az endorse-okat figyelik még. Minél többen állítják ugyanis rólunk, hogy értünk egy adott dologhoz, annál hitelesebbek vagyunk.
Emellett nézik még a HR-esek azt is, milyen csoportokhoz csatlakozunk. A szakmánkba vágó csoportok jó fényt vetnek ránk, különösen, ha zárt csoportok, amelyekbe sokszor elismerés bekerülni.
Itt leginkább az ember személyisége után kutatnak a HR-esek. A Facebooknak van olyan funkciója, mellyel letilthatjuk profiloldalunkat idegen szemek elől- nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb megoldás, akár azt is gondolhatják rólunk: titkolunk valamit.
Érdekes: Mit ne tegyünk a Facebookon, ha állást keresünk?
Ha azonban nyilvános a profilunk, oda kell rá figyelnünk, milyen képeket töltünk fel magunkról – a túl sok bulifotó, a megörökített kínos helyzetek sem növelik a hajlandóságot a felvételre.
Az sem mindegy, mit posztolunk. A csúnya szavak, a politikai ideológiák agresszív terjesztése, a szélsőséges megnyilvánulások is ellenünk dolgoznak.
Az, hogy mikor posztolunk, szintén sokat elárul rólunk. Ha tudvalévően dolgozunk, akkor a munkaidőben történő folyamatos online jelenlét is rossz fényt vethet ránk. Ha mindenhez hozzászólunk és óránként posztolunk, felmerülhet megkérdőjelezheti a HR-es a munkamorálunkat, és feltételezheti: az ő cégénél is ezt csinálnánk délelőttönként – munka helyett.
Ha a HR-es olyat talál az önéletrajzunkban vagy valamelyik közösségi profilunkon, aminek úgy érzi, utána tud nézni az interneten – például ha a médiában dolgozunk vagy szakmai projekteket, publikációkat, konferenciákat említünk önéletrajzunkban -, akkor meg is fogja tenni. Érdemes terelni a figyelmet, tehát ha vannak publikációink vagy olyan szakmai események, amelyek említeni érdemes, akkor ne habozzunk, linkeljük be bátran a CV-nkbe.