Mire kell készülnünk, ha elküldtük a jelentkezésünket? Hogyan „csekkolnak le” minket a HR-esek az interneten? A HR-esek is emberek, a HR-esek is kíváncsiak. De hogyan „leskelődnek” utánunk, miért teszik, és mi az, amit figyelnek?
A HR-es, miután megkapta az önéletrajzodat, és megnézte, szakmailag alkalmasak vagy-e az állásra, szinte minden esetben meggugliz, azaz megpróbálja a legtöbb információt begyűjteni rólad – az interneten. Amikor a jelentkezések nagy része interneten zajlik, nem kell csodálkozni azon sem, hogy a felvételi ellenőrző folyamatba is kevesebb telefonhívás kerül.
Azt tudni kell, hogy amikor a HR-esek rád keresnek a neten, akkor nem a rossz szándék vezérli őket, nem hibákat, titkokat akarnak találni, egyszerűen csak a kiválasztási folyamatot optimalizálják: tehát azt akarják tudni, Te vagy-e a legmegfelelőbb jelölt az adott pozícióra.
De mi érdekli őket és mit néznek meg?
Magyarországon már 450.000 felhasználója van a LinkedInnek, a legprofesszionálisabb közösségi háló, ahol egyértelműen a kapcsolatépítés a cél. De vajon melyek azok a részei a LinkedIn profilunknak, amelyek érdekesek a HR-esek számára?
A LinkedInen minden fontos. Akkor tűnünk komoly álláskeresőnek, hogy ha kellően foglalkozunk profilunkkal – Aktualizáljuk, felvesszük a projektjeinket. Fontos, hogy a profilunk ne térjen el elküldött önéletrajzunktól, kellő részletességgel legyen kitöltve, a kép pedig elég hivatalos legyen.
A HR-esek az ajánlásokat, azaz az endorse-okat figyelik még. Minél többen állítják ugyanis rólunk, hogy értünk egy adott dologhoz, annál hitelesebbek vagyunk.
Emellett nézik még a HR-esek azt is, milyen csoportokhoz csatlakozunk. A szakmánkba vágó csoportok jó fényt vetnek ránk, különösen, ha zárt csoportok, amelyekbe sokszor elismerés bekerülni.
Itt leginkább az ember személyisége után kutatnak a HR-esek. A Facebooknak van olyan funkciója, mellyel letilthatjuk profiloldalunkat idegen szemek elől- nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb megoldás, akár azt is gondolhatják rólunk: titkolunk valamit.
Ha azonban nyilvános a profilunk, oda kell rá figyelnünk, milyen képeket töltünk fel magunkról – a túl sok bulifotó, a megörökített kínos helyzetek sem növelik a hajlandóságot a felvételre.
Az sem mindegy, mit posztolunk. A csúnya szavak, a politikai ideológiák agresszív terjesztése, a szélsőséges megnyilvánulások is ellenünk dolgoznak.
Bizonyos pozícióknál előnyt jelenthetnek az „oszd meg és mentsd meg” típusú posztok. Akár egy ügyintézői, call centeres munkakörben, ahol nagyon fontos az empátia, különös előnyre tehetünk szert. Persze minden nézőpont kérdése.
Az, hogy mikor posztolunk, szintén sokat elárul rólunk. Ha tudvalévően dolgozunk, akkor a munkaidőben történő folyamatos online jelenlét is rossz fényt vethet ránk. Ha mindenhez hozzászólunk és óránként posztolunk, felmerülhet megkérdőjelezheti a HR-es a munkamorálunkat, és feltételezheti: az ő cégénél is ezt csinálnánk délelőttönként – munka helyett.
Ha a HR-es olyat talál az önéletrajzunkban vagy valamelyik közösségi profilunkon, aminek úgy érzi, utána tud nézni az interneten – például ha a médiában dolgozunk vagy szakmai projekteket, publikációkat, konferenciákat említünk önéletrajzunkban -, akkor meg is fogja tenni. Érdemes terelni a figyelmet, tehát ha vannak publikációink vagy olyan szakmai események, amelyek említeni érdemes, akkor ne habozzunk, linkeljük be bátran a CV-nkbe.